ELŐZETES JELENTÉS A LENGYELI KULTÚRA
SZENTGÁLI TELEPÉNEK KUTATÁSÁRÓL
Regenye Judit
Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum
Szentgál nyugati határában, az Úrkútra vezető
országúttól északra található a Füzi-kút néven ismert
őskori lelőhely /1. ábra/. Laczkó Dezső említi először
római kori leletekkel kapcsolatban, de az 1903. évi
Kérdőpontok szentgáli lapján kézirásával olvasható a
későbbi kiegészítés: "újkőkori nyomok". Rhé Gyula az
1911. évről szóló Jelentésekben szintén mint római kori
lelőhelyként emliti a Füzi-kút környékét. Ugyanakkor a
Tűzköveshegy aljánaddig nemismertkőkori
településeket talált, ezek - legalább részben
nyilvánvalóanazonosak lehetnekazokkal a
műhelyfoltokkal, amelyeket T. Biró Katalin határozott
meg a kesőbbiekben.
Az ásatás közvetlen előzménye T. Biró Katalin
tűzköveshegyi kutatása volt, amelyet 1983 és 1985
között folytatott a környék legjelentősebb kőnyersanyag
kitermelőhelyén.A kitermelőhely kutatásával
párhuzamosan szükségesneklátszott akörnyező
települések részletes feltérképezése, tekintettel a
régészeti kultúráknak a nyersanyagforráshoz való
viszonyára, első lépésként földrajzi értelemben. Ezért
1985-ben, majd 1989-ben terepbejárást végeztünk a
környéken.
A terepbejárás a lengyeli kultúra tekintetében meglepő
eredményt hozott. A szentgáli Tűzköveshegy kivül esik
ugyan azon a területen, amely a neolitikumban
megtelepedésre alkalmas volt, ennek ellenére a lengyeli
kultúra 8 lelőhelyét találtuk megis a hegy közvetlen
közelében.A lelőhelyekegymástól ésa
nyersanyagforrástól néhánykilométerre fekszenek
csupán, és a felszini leletek alapján egykorúnak
látszanak. Ennek a települési gyűrűnek egyik tagja az
itt ismertetendő Füzi-kút. Ásatására 1986 és 1988
között került sor.
Lehetőségeink csak mintegy 300 m2 feltárását tették
lehetővé. A település egy meredek domb oldalán
található, kiterjedése jelenlegi ismereteink szerint
500x700 m. Északi határát nem ismerjük, mert a
dombtetőt erdő boritja, a déli határ lent húzódik a
domb alatti sík területen, de tekintve, hogy a domb igen
meredek, itt az erózió hatásával is számolnunk kell.
Természetes vizforrásul a domb lábánál három kút
szolgál, ezek feltehetően ősi források.
Feltételezésünket megerősiti, hogy a lelőhelynek nevet
adó kút épitményét Laczkó Dezső római eredetűnek
vallotta. Folyóvíz ma nincs a környéken. A domboldal
tagolt, É-D-i irányú árok osztja két részre.
Feltételezésünk szerint valaha több ilyen természetes
vízlevezető árok keletkezett és töltődött fel.
A rétegviszonyok a következők:
Mintegy 20 cm vastag szántott humuszréteg alatt igen
kemény, vörös színű agyagréteg következik, ennek
vastagsága változó /50-80 cm/, majd a löszt találjuk.
A feltárás eredményei:
1.objektum
Az 1986. évi ásatás megkezdésekor, az 1. kutatóárok
nyugati felében már igen csekély mélységben /18 cm a
felszintől mérve/ paticsos omladékot találtunk. Ez az
omladék 40 cm mélységben két kisebb területen kemény,
egységes felületet képezett, a köztük levő részen is
folytatódott, dekevésbé tömören. Az omladék
szabálytalan alakú, határai nem rajzolódtak ki élesen,
mérete kb. 2 m x 2 m. /Ennél eredetileg természetesen
jóval nagyobb lehetett, ez az egységessé összeállt
felület mérete./ Feltehetően egy ház omladékáról van
szó, bár a paticsréteg alatt padlót nem sikerült
találni. Ez a talajviszonyok ismeretében nem meglepő.
/2. ábra/ Az omladék alatt gazdag leletanyagot
találtunk.
A leletanyagot objektumonként, némileg rövidítve
közöljük. Olyan, az anyagra általánosan érvényes
jellemzőkre, mint a homokkal és kaviccsal való
soványitás, a durva, sérült felület, nem térünk ki.
1. Barna, belül szürke, jól égetett, bikónikus
oldaltöredék éles törésvonallal, halványan érzékelhető
fekete sávos festéssel. /7. ábra 1./
2. Szürke, jól égetett, ovális aljú, meredek oldalú,
enyhén tölcséres nyakú tál, oldalán ferde és kis, kerek
bütyök, valamint peremén és oldalán vörös festés
nyomával./11. ábra 18./
3. Szürke, barna foltos, belül vörös, jól égetett mély
tál bevagdalással díszített perem- és oldaltöredékei
nagy, kerek bütyökkel./6. ábra 2., 16./
4. Sötétszürke csonkakúpos tál peremtöredéke./6. ábra
3./
5. Sötétszürke, jól égetett tál elvékonyodó, bevagdalt
peremtöredéke letört bütyök nyomával./6. ábra 4./
6. Sárgásbarna, szürke foltos, sima felületű, erősen
kihajló, elvékonyodó,bevagdalt peremű töredék
hangsúlyozott vállvonallal./6. ábra 1./
7. Barna, belül szürke, igen vastag falú, bikónikus
edény peremtöredéke,alatta háromszögformájú
bütyökkel./6. ábra 5./
8. Sárga és vörös színű, enyhén kihajló peremtöredékek
/fazekak/ /6. ábra 6., 9./
9. Szürke, belül barna, gyengén kidolgozott egyenes
perem, a perem egyenesre vágott, alatta kerek bütyök
töredéke. /6. ábra 7./
10. Sötétszürke, egyenesre vágott, enyhén kihajló
fazékperem. /6. ábra 10./
11. Sárga,belül világosszürke váza kihajló,
elvékonyodó peremtöredéke. /6. ábra 11./
12. Kerek és kis, hegyes bütyökkel díszített
oldaltöredékek. /6. ábra 17., 8./
13. Barna, belül szürke, vastag falú, erősen ivelt
bikónikus edény töredéke bütyökkel. /6. ábra 13./ 14.
Vörösesbarna, belül fekete oldaltöredék oldalról kissé
bemélyitett hosszúkás bütyökkel. /6. ábra 14./
15. Vörösesbarna, sárga kisebb-nagyobb fültöredékek./6.
ábra 19./
16. Sárgásbarna, szürke foltos, nagyobb csőrös fül
töredéke. /7. ábra 8./
17. Barna, fekete, sárga, kisebb-nagyobb aljtöredékek.
/7.ábra 6., 7./
18. Vörös és sárga, vastag falú kanálnyelek. /7. ábra
3./
Vékony falú kerámia:
1. Szürke, kihajló peremtöredék. /7. ábra 4./
2. Barna, szürke foltos kis tálka homorú aljtöredéke.
/7. ábra 5./ Továbbá jelentős mennyiségben /250 db./
díszítetlen perem- és oldaltöredékek.
1. gödör
A paticsréteg alatt egy közel szabályosan kerek, 140 cm
átmérőjű gödör volt, mélysége 100 cm. A paticsos
omladék csupán részben fedte a gödröt, tehát nem a
gödörbe szórt omladékról van szó, hanem későbbi
ráépítésről. A két objektum leletanyagát nem tudjuk
tökéletesen szétválasztani. /2. ábra/
1. Barna, jól égetett oldaltöredék pecsételésre
emlékeztető bemélyitéssel. /7. ábra 10./
2. Barna, nagyobb kanál töredéke. /7. ábra 11./
3. Barna,kopott felületű orsókarika /átfúrt
cseréptöredék/ /7. ábra 12./
4. Barna, kihajló, igen vékony falú peremtöredék éles,
hangsúlyozott nyakkal, gömbös hassal./7. ábra 9./, és
további darabjai.
Továbbá váza és fazék peremtöredékek, 50 db.
díszítetlen oldaltöredék.
2. gödör
Az 1986. évi 1. kutatóárok déli metszetén rajzolódott
ki csupán. A metszet tanúsága szerint a gödör átmérője
1 m, mélysége 50 cm, nem érte el a löszt, ami azt
jelenti, hogy a vörös agyagrétegbencsak a leletanyag
csoportosulásaként volt érzékelhető. Sajnos a gödrök
egy jó része hasonlóképpen nem nyúlt mélyre, az
agyagréteg pedig nem őrzött meg elszineződést. /2.
ábra/
A feltételezett gödör leletei közt volt két töredék a
Balaton-Lasinja kultúrából is, tehát nem tekinthetjük
bolygatatlannak.
A lengyeli kultúrába tartozó leletanyagban egyenes
peremtöredékeket /7. ábra 13., 14./, kerek bütyökkel
díszített oldaltöredékeket /7. ábra 16./, 120 db.
díszítetlen oldaltöredéket találunk, továbbá szürke
színű, kisebb kanálnyél töredékét /7. ábra 17./, és egy
barna, vékony falú, kihajló peremtöredéket /7. ábra
15./, az 1. gödörben talált példány darabját.
3. gödör
A 2. kutatóárok északi metszetén rajzolódott ki, de a
rábontás után is csak a löszt elérő alja volt
megfigyelhető. Itt az átmérője 274 cm volt. /3. ábra/
Csak a felső rétegében tartalmazott kevés számú
leletet.
4. gödör
Az előbbitől délre, 59 m-re húzott, É-D-i irányú 3.
kutatóárok már a domb középső, kevésbé meredek részére
esett. Itt egy több részből álló gödörkomplexumot
tártunk fel. A dombnak a középső részén a vörös
agyagréteg vékonyabb, mint fenn, 50- 60 cm mélységben
már elértük a löszt, szemben az ottani 80 cm-rel. A
gödrök itt is alig mélyedtek az altalajba, ez a
körülmény erősen megnehezitette a gödörkomplexum
részeinek szétválasztását. A feltárt rész mérete: 6, 5
x 3 m, legnagyobb mélysége 64 cm. Öt gödörrészből áll,
átmérőjük 1-2 m, mélységük 55-64 cm közötti. Déli fele
nincs teljesen feltárva, a mezőgazdasági művelés miatt
a későbbi években nem adódott alakalom a még
feltáratlan rész további kutatására /4. ábra/.
Leletanyag:
1. Barna, belül szürke ivelt oldaltöredék, fényezett
felületű, párhuzamos sávokban beböködött pontsorral
díszítve. /9. ábra 2./
2. Barna, belül szürke, viszonylag vékony falú, sima
felületű, egészen enyhén ivelt oldalú táltöredék. /7.
ábra 19./
3. Szürke, kihajló peremű, gömbös hasú kisebb tál
töredéke. /7. ábra 20./
4. Barna, sima felületű, jól égetett, elvékonyodó falú
tálak töredékei. /7. ábra 21./
5. Barna, belül szürke, jól égetett, kihajló peremű,
éles hasvonalú profilált tál töredéke. /7. ábra 18./
6. Sárga, barna, kihajló peremű fazéktöredékek. /7.
ábra 23./
7. Sárga, fekete és szürke, ujjbenyomkodással tagolt
peremű, kihajló fazéktöredékek. /8. ábra 1., 5./
8. Barna és szürke, kihajló peremű, hengeres nyakú
fazéktöredékek. /8. ábra 2., 4./
9. Sötétszürke, jól égetett, vastag falú, alig ivelt,
egyenesre vágott peremű váza töredéke. /8. ábra 10./
10. Sárga, erősen kihajló peremű, a peremről induló
fülű amfóra töredéke. /8. ábra 12./
11. Sárga,vörös, sötétszürke, barna egyenes
peremtöredékek,némelyik benyomkodással vagy
bevagdalással díszítve. /8. ábra 6./
12. Barna, belül szürke, sima felületű, ivelt
oldaltöredék lapos tetejű, kerek bütyökkel. /8. ábra
16./
13. Téglavörös, nagy, ovális bütyök. /8. ábra 15./
14. Barna, bikónikus oldaltöredék két oldalról
benyomott bütyökkel. /8. ábra 8./
15. Szürke, barna foltos, átfúrt nagy, kerek bütyök.
/8. ábra 19./
16. Sárga, nagyon vastag falú, nyomott gömbhasú
bikónikus edény oldaltöredéke. /8. ábra 9./
17. Barna és sárga színű, erősen szélesedő, közepes
magasságú, elvékonyodó vagy kihajló aljú talptöredékek.
/9. ábra 3., 8. ábra 18./
18. Szürke, érdes felületű fedőgomb. /8. ábra 13./
19. Vékony falú kerámia: sárga, kihajló, egyenesre
vágott perem a peremből kialakitott bütyökkel. /9. ábra
1./
Továbbá megvastagodó peremű táltöredékek, kihajló, és
egyenesre vágott peremek, bikónikus oldaltöredék,
valamint kb. 300 db. egyéb töredék.
5. gödör
Ez az 1987. évi ásatás elsőként feltárt gödre, a 3.
szelvény É-ÉK-i sarka közelében leletkoncentrációt
figyeltünk meg. A gödör körvonalai nem rajzolódtak ki a
vörös agyagban. /2. ábra/
Leletanyag:
1. Barna, kissé behúzott peremtöredék a peremből
kialakitott bütyökkel. /9. ábra 5./
2. Sötétszürke bikónikus oldaltöredék. /9. ábra 4./
Továbbá bevagdalással és ujjbenyomkodással díszített
peremtöredékek, 50 egyéb oldaltöredék.
6. gödör
Az 1987. évi 4. szelvény É-i felében az előzőhöz
hasonló leletkoncentrációt figyeltünk meg igen kis
területen /40 x 10 cm/, 30 cm mélységben.
A gödröt itt is mint másutt, paticsdarabkák jelezték.
/2. ábra/ Kis számú, jellegtelen leletanyag került elő
csupán a gödörből.
7. gödör
Az 1987. évi 4. szelvény DK-i és a szomszédos 5.
szelvény DNY-i sarkában található kb. 2, 60 x 1 m-es,
hosszúkás legmélyebb részén 84 cm mély gödör.
Az előzőekhez hasonlóan itt is csupán a leletek
előkerülése jelezteaz objektumot, illetve a
paticsdarabkák egy árnyalattal sötétebbre szinezték a
gödör centrumában a földet. A gödrön belül elkülönült
egy 90 x 64 cm-es folt a Ny-i végén, amelyet a
faszénszemcsék sötétre szineztek. A gödörnek ez a része
sekélyebb volt, csupán 68 cm mélységű. /2. ábra/
A gödör leletanyagban igen gazdagnak bizonyult:
1. Barna, erősen likacsos felületű oldaltöredék két
párhuzamos, mélyen árkolt vonallal díszítve. /10. ábra
14., 17./
2. Sárgásvörös, likacsos felületű, meandermintával
díszített oldaltöredék. /10. ábra 12., 19./
3. Téglavörös, vastag falú kis oldaltöredék vízszintes
vonallal díszítve. /10. ábra 18./
4. Téglavörös, vastag falú oldaltöredék finoman karcolt
vonaldisszel. /10. ábra 13./
5. Sárga, likacsos felületű oldaltöredék sekély,
vízszintes árkolással. /10. ábra 11./
6. Fekete, vastag falú, fényezett felületű kis
aljtöredék meandermintával. /10. ábra 15./
7. Sárga, érdes felületű oldaltöredék szabálytalan
meandermintával. /10. ábra 16./
8. Barna, téglavörös, sötétszürke, sárga csonkakúpos
tálak peremtöredékei. /9. ábra 6., 9., 10./
9. Sárga, belül szürke, vékony falú, behúzott peremű
táltöredék /?/, a perem alatt kis, vízszintesen átfúrt
füllel. /9. ábra 11./
10. Sötétszürke, sárga, barna, hengeres nyakú, kihajló
peremű kisebb fazekak töredékei. /9. ábra 15-17./
11. Téglavörös, erősen szemcsés feléletű, kihajló
peremű fazéktöredék vállról induló szalagfüllel. /9.
ábra 14./
12. Sárga, egyenetlen falvastagságú, bikónikus edény
peremtöredéke. /9. ábra 18./
13.Téglavörös, erősen kihajló peremű amfóra töredéke
peremről induló füllel. /9. ábra 21./
14. Szürke, barna ivelt oldaltöredékek fülcsonkkal,
ill. fültöredékek. /10. ábra 1., 4./
15. Barna, téglavörös, sárga, szürke oldaltöredékek
kerek bütyökkel. /10. ábra 2., 8./
16. Sárga oldaltöredék kis kerek, hegyes bütyökkel.
/10. ábra 7./
17. Szürke oldaltöredék nagy, kerek, lapos bütyökkel.
/10. ábra 9./
18. Sárga oldaltöredék alulról és felülről benyomott
széles, lapos bütyökkel. /10. ábra 5./
19. Téglavörös, belül barna oldaltöredék felfelé húzott
kétosztatú bütyökkel. /10. ábra 6./
20. Barna és sárga színű kanalak töredékei. /10. ábra
10./
21. Téglavörös, belül szürke csőtalpas tál töredéke.
/10. ábra 21./
22. Barna, szürke, vörös, különböző aljtöredékek. /10.
ábra 20., 22-24./
Vékony falú kerámia:
1. Sárga, barna bikónikus oldaltöredékek, néhányon kis
bütyök. /11. ábra 5., 6., 8./
2. Szürke, vékony falú kis perem, alatta kétfelől
benyomott bütyök. /11. ábra 3./
3. Sötétszürke, oldaltöredék kerek, nem teljesen átfúrt
bütyökkel. /11. ábra 7./
4. Szürke, belül sárga, ivelt oldaltöredékek kis
bütyökkel. /11. ábra 9./
5. Sötétszürke, jól égetett, hengeres nyakú, öblösödő
kis váza töredékei, egyiken kis ovális bütyök. /11.
ábra 2., 10./
6. Sárga, kihajló peremű, ivelt hasú, egyenes aljú
edény darabjai. /11. ábra 1./
7. Barna és sötétszürke /utóbbi homorú aljú/
aljtöredékek. /11. ábra 11./
8. Szürke és barna, kihajló perem- , ivelt és egyenes
oldaltöredékek. /11. ábra 4./ Továbbá: behúzott peremű
táltöredékek, Sprofilú táltöredékek, kihajló,
bevagdalással díszített peremtöredékek, különböző
bütyökdiszes oldaltöredékek, vörös festésű bikónikus
oldaltöredék, és több, mint 700 db. egyéb töredék.
8. gödör
Az 1987. évi 5. szelvény É-i sarka közelében
meghatározhatatlan körvonalú leletkoncentráció /2.ábra/
kevés lelettel.
1. Téglavörös, szürke foltos, durva felületű kihajló
peremtöredék. /11. ábra 12./
2. Szürke és barna, egyenetlen felületű ivelt
oldaltöredékek a hason kerek bütyökkel. /11. ábra 13./
3. Világosszürke,vékony falú, belül részben
lepattogzott sárga felületű aljtöredék. /11. ábra 14./,
továbbá kihajló fazékperemek, kanálnyél töredéke,
vékony falú peremek és 20 db. oldaltöredék.
9. gödör
Az 1. árok Ny-i végén /1988. évi ásatás/ találtuk meg a
hamuval kitöltött gödröt. Ovális alakú, átmérője 120
cm, mélysége 98 cm /a felszintől mérve, a gödörfolt
tetejétől 38 cm/.
Kitöltése: középen laza hamu, oldalánál a földjében
patics- és faszéndarabkák. /5. ábra/ Ugyanott 2 db. kis
jellegtelen cseréptöredék is volt.
10. gödör
Közvetlenül a 9. alatt, azzal minden valószínűség
szerint egy egységet alkotva található ez a tölcséres
falú, egyenes aljú, kerek, 160 cm átmérőjű /alján 120
cm/, 170 cm mély gödör.
Leletanyagot - eltekintve néhány paticsdarabtól és
faszénszemcsétől - nem tartalmazott. Alja fölött 40 cm-
rel a hosszmetszet tanúsága szerint domború vonalú, kb.
10 cm vastagságú égett földréteg húzódott benne, ez
alatt a vörös agyag sötétebb árnyalatú volt. A réteg
átégettsége nem éri el azt a szintet, hogy esetleg
kemencére gondolhassunk. /5. ábra/
11. gödör
Az előző közvetlen közelében, tőle DNy-ra 1 m-re
hasonlóan kerek, hengeres falú, egyenes aljú gödröt
tártunk fel. Átmérője 160 cm, a felszintől mért
mélysége 162 cm. Leletanyag nem volt benne, csupán
hamu, némi patics és faszén a gödör alján csikokban.
12. gödör
Az előzőtől D-re 10 m-re, az 5. kutatóárok gödre.
Ovális, 2 x 1, 25 m, mélysége 41 cm. Ezen a részen
egészen elvékonyodik a vörös agyagréteg, ennek
köszönhető, hogy a csekély mélység ellenére mégis jól
látszott a gödör foltja. Alján kb. 2 cm vastag
paticsos, égett réteget találtunk. A D-i részén e réteg
helyett égett kövek voltak. Aljába néhány karólyuk
mélyedt. /5. ábra/ A gödör késő bronzkori.
A neolitikus leletek a következők:
behúzott és egyenes peremtöredékek, vörös festésű
oldaltöredék és 30 egyéb jellegtelen töredék.
13. gödör
Az 5. árok K-i metszetében találtuk csak nyomát, 2 m
hosszú, 56 cm mély, igen szórványos leletanyaggal.
Csupán ebben a két objektumban találtunk késő bronzkori
leleteket, kis számban és jellegtelent.
Ezzel szemben az 1965. évi topográfiai munkák során
éppen azok voltak többségben.
1. sír
Az 1988. évi ásatás során találtuk a 2. kutatóárok É-i
végében 15 cm-es mélységben, tehát a szántott réteg
alsó határán. Egy nagyobb edény darabjai mellett néhány
egyéb edényhez tartozó töredék, egy tűzkő, és kis
kupacban égett emberi csontok feküdtek. Mindez arra
utal, hogyegy hamvasztásossírelszántott
maradványaival van dolgunk. /5. ábra/ A sírhoz tartozó
edények számát pontosan nem tudjuk megállapitani, mert
a töredékek nagyobb része egész edénnyé nem állítható
össze. Közvetlenül a hamvak mellett egy nagyobb méretű,
de nem egész edényt találtunk: kivül sötét, belül
világosszürke, jól égetett, sima felületű.
Perem nem volt a töredékek között. A környéken több,
esetleg a sírhoz tartozó edény részei is előkerültek:
1. Kívül szürke, erősen kopott, belül barna, sima
felületű edényalj. /11. ábra 17./
2. Az előzőhöz hasonló, kihajló peremű edény darabjai.
/11. ábra 16./
3. Egy csőtalpas, nagyobb tál darabjai.
4. Téglavörös, kívül-belül fényezett felületű, igen jó
minőségű, kihajló peremű, nyomott gömbhasú edény
töredékei, az egyiken sekély árkolással. /11. ábra 15./
5. Téglavörös, vastag falú, durva oldaltöredék.
6. Barna, ovális keresztmetszetű hurkafül.
7. Szürke, belül barna, fényezett felületű, vékony
falú, kihajló peremtöredék.
A sok töredék miatt nem kizárt, hogy a sír közelében
egy gödör is lehetett, amelynek az anyaga a siréval a
szántás következtében összekeveredett.
2. sír
Kérdéses, hogy szándékolt temetkezés-e. Az 1988. évi 1.
árok alján találtunk egy vastag iszaprétegben fekvő
csontvázat. Mélysége 210 cm, megközelítő tájolása ÉNy-
DK. A csontok nem antropológiai rendben feküdtek,
egymástól némileg elcsúszva 3 külön csoportban voltak a
bordák, a kar és a gerinc egy része, valamint a
lábcsontok, utóbbiak fölött a koponyatető. A csontváz
egy általunk természetes vízmosásnak tartott árokban
feküdt, a csontok elmozdulása alapján az a feltevésünk,
hogy a vázrészeket az árokban folyó víz, illetve iszap
sodorhatta más helyre.
Melléklete nem volt, de ugyanabban a mélységben
találtunk a lengyeli kultúrába tartozó leleteket, ezek
alapján nem kétséges, hogy a telep korához tartozhat a
csontváz is. A csontok meghatározását K. Zoffmann
Zsuzsanna végezte el.
A vízmosásként értelmezett árok É-D-i irányú,
párhuzamos a dombot kettéosztó mai mélyedéssel,
mélysége 240-270 cm, szélessége meghaladja a 6 m-t.
Betöltődésében iszap- és kavicsrétegek jelzik, hogy
természetes úton temetődött be. Ez a folyamat még a
település ideje alatt lejátszódott, mert az árok
földjébe a településhez tartozó objektumok voltak
beásva /9., 10., 11. gödör, 1. sír/, ugyanakkor, mint
említettük, az árokban is voltak leletek.
Funkcióját tekintve természetes vízlevezető árokra kell
gondolnunk, amely igen rövid idő alatt betemetődött. Az
árokból előkerült szórvány leletek a következők:
1. Barna, belül fekete, fényezett felületű, jól
égetett, nagy csonkakúpos tál töredéke kis kerek
bütyökkel. /11. ábra 23/
2. Sárga,jól égetett, nagyobb edény ívelt
oldaltöredéke halvány, vörös festés nyomával. /11. ábra
21./
3. Szürke, vastag falú, jól égetett, éles törésvonalú
bikónikus edény oldaltöredéke. /11. ábra 22./
4. Vörös, sima felületű kis edény aljtöredéke. /11.
ábra 20./
5. Szürkésbarna, igen jól égetett, homorú aljtöredék
ívelt oldallal. /11. ábra 19./ Továbbá néhány egyéb
töredék.
A megkutatott terület nem túl nagy és nem összefüggő,
emiatt csupán egyetlen olyan objektumot találtunk,
amely házként értelmezhető. /1. objektum//2. ábra/. Az
omladékréteg mérete önmagában nem indokolná a házat, de
nyilvánvaló, hogy a csekély mélység miatt nagyobbik
része a szántás és az erózió áldozatául esett. Hasonló
jelenség, azaz a cölöplyuk nélküli, csupán az égett
omladék által jelzett ház a lengyeli kultúra több
lelőhelyéről, különböző időszakaiból ismert. A korai
fázisból Aszód emlithető példaként, ahol több ilyen kis
méretű, föld fölé épitett ház került elő cölöplyuk
nélkül. A középső fázis végéről Komjatice emlithető, 6
x 7 x 4 m-es omladékhalmok jelezték az egyik háztípust,
szintén cölöplyuk nélkül. Földrajzilag a legközelebbi
példa Zalaszentbalázs, ott az omladék alatt a padlót is
sikerült megfigyelnie Bondár Máriának. Az emlitett
példák alapján a lengyeli kultúrában mindvégig létezett
ez a háztípus. A komjaticei lelőhely azt mutatja, hogy
nem választható el térben ez a típus a nagyobb,
cölöpszerkezetes háztól, mert ott együtt fordulnak elő,
harmadikként jelen van az alapárkos típus is. A
szórványos adatokból úgy tűnik, ez az épitési mód a
lengyeli kultúrában inkább a késői időszak sajátja. A
Kárpát-medence K-i felében szintén megtaláljuk a kis
méretű, földbe mélyedő cölöp nélküli házat a rézkor
első felében /pl. Tiszaföldvár, Bélmegyer /, sőt
Siklódi Csilla megállapitása szerint éppen ez a
gyakoribb fajtaa cölöpszerkezetessel szemben.
Tekintve, hogy a lengyeli kultúrából is inkább a késői
időszakból ismerünk analógiákat, feltételezzük, hogy ez
a háztípus - szórványos előzmények után - elsősorban a
rézkor korai szakaszára jellemző épitési mód, nem
annyira kultúrát, mint inkább korszakot jelez.
A gödrök formájáról kevés információval rendelkezünk a
már emlitett okokból. A két hengeres oldalú, lapos aljú
/10., 11./ gödör funkciója tárológödör lehetett a
vonaldiszes kerámia kultúrája és a branci telep hasonló
gödreinek tanúsága szerint.
A telep területéről két sírt ismerünk, mindkettő
körülményei eltérnek a normálistól. A hamvasztásos sír
túlságosan közel volt a felszinhez, lényegében
megsemmisült. Maga a hamvasztás nem idegen a lengyeli
kultúrától, bár mindig kisebbségben volt a csontvázas
temetkezéssel szemben. Ausztriában az összes temetkezés
22, 2 %-a hamvasztásos, Aszódon a sírok 7 %-a. Utóbbiak
nagyrészt urnásak, de előfordul a szentgálihoz
hasonlóan szórthamvas temetkezés is. Érdekes, hogy az
aszódi hamvasztásos sírokra jellemző a csekély mélység
/25-45 cm/, ugyanúgy a szentgáli sírra is. A szántás
sajnos lehetetlenné tette a mellékletek meghatározását.
A tény, hogy Magyarországon Aszód a hamvasztásos sírok
egyetlen közölt előfordulási helye, nem jelenti azt,
hogy csak a korai fázisra korlátozódna ez a szokás,
mert pl. Ausztriában a kultúra késői időszakából két
sír került elő Langenzersdorfban. Morvaországban a
korábbi keltezésű Jaromerice mellett Predmerice a morva
festett kerámiának szintén a fiatalabb fázisából való.
Sőt a lengyeli kultúrán kívül, a Kárpát-medencében
ugyancsak előfordul a hamvasztás a kelet-szlovákiai
tiszapolgári kultúrában /Tibava, Velké Raskovce,
Lucska/. A fent emlitett háztípushoz hasonlóan a
hamvasztás szokása is úgy értékelhető, hogy egy, a
korai időszakban is meglévő szokás a kultúra életének
második felében válik gyakrabban alkalmazottá.
A 2. sírként leírt csontváz földbe kerüléséről semmit
sem tudunk. A fölötte levő iszaprétegek zavartalansága
miatt nem gondolhatunk az árokba később beásott sírra.
A közel azonos mélységben előkerült néhány cserép és
egy kőbalata töredékének mellékletként való értelmezése
valószínűtlen. Az árok betemetődése igen rövid idő
alatt megtörténhetett,erre vonatkozóan vannak
kísérleti adatokAngliából,henge-ekárkának
betöltődését vizsgálták. Dorchesterben egy kisebb
árokban pl. 3 hónap alatt 75 cm iszap halmozódott fel.
Ilyen sebességű feltöltődés mellett egy viszonylag
rövid életű telepen sem jelent problémát, ha az árokba
később beásott objektumokat találunk, mint jelen
esetben /9., 10., 11. gödör, 1. sír/.
Azobjektumok elhelyezkedésealapján laza
településszerkezettelszámolhatunk, a gödrök
csoportokban helyezkednek el, körülöttük leletanyagtól
mentes területekkel.
A leletanyag értékelése
Kerámián kívül jelentős mennyiségű tűzkövet találtunk,
már a terepbejáráskor feltűnt ezek nagy száma. Ezzel
szemben állatcsont csak a harmadik ásatási évben került
elő, akkor is késő bronzkori gödörben, illetve a
vízlevezető árokban, nagyobb mélységben. Az állatcsont
hiányának kétségtelenül talajtani okai vannak.
A kerámia nagyobb része szürke, sárga, téglavörös,
barna vagy fekete színű, homokkal és kaviccsal
soványitott, közepesen vastag falú. A kedvezőtlen
talajadottságok miatt felülete durva, szemcsés, nem
őrzi az eredeti felületkidolgozás nyomait /esetleges
festés, polírozás/. Ezt a tényt nem szabad figyelmen
kívül hagyni a leletek korának meghatározásakor. A
kerámia kisebbik része papírvékony falú, homokkal
soványított, jól égetett, szürke, sárga, barna,
téglavörös színű. A következő edénytípusok fordulnak
elő az anyagban:
Tálak
1. Kissé széles szájú, enyhén kihajló peremű, homorú
felső, domború alsó részű profilált tál, törésvonalán
gyakran bütyökkel. A lengyeli kultúra klasszikus
tálformája, mindenütt és mindenkor előforduló típus.
/6. ábra 1./
2. Erősen behúzott peremű, gömbös hasú tál többnyire
vastag fallal és elvékonyodó peremmel. /6. ábra 5., 9.
ábra 13./ A lengyeli kultúra későbbi időszakában
gyakrabban használt edényforma. Szintén behúzott
peremű, de az előzőektől eltér egy vékonyabb falú,
peremről induló fülű töredék. /9. ábra 11./ Sajátos a
kialakitása egy kis peremtöredéknek, a peremen ülő
bütyköt nem külön tették rá, hanem az edényfal
megvastagitásával jött létre. /9. ábra 5./
3. Kissé kihajló peremű, rövid nyakú, öblösödő hasú, S
profilú tál.
a. Erőteljesen S profilú. /7. ábra 19./ A lengyeli
kultúra II. fázisából találunk analógiákat a formához.
/Trakovice, Pecenady, Brodzany, Nitra/
b. Vastag falú, gömbös hasú, rátett peremmel. /7. ábra
20./ Legközelebb áll hozzá egy tekenyei táltípus.
4. Virágcserép alakú tál. /11. ábra 18./ Egyetlen darab
tartozik ebbe a típusba, egyúttal az egyetlen
kiegészithető edényünk. Tölcséresen szélesedő nyakú,
hengeres testű, ovális aljú mély tál két hosszúkás és
két kis kerek bütyökkel, a perem alatt széles sávban
vörös festéssel. A paticsos házomladék alól került elő.
A veszprémi és a keszthelyi hasonló példányok alapján a
kultúra III. fázisában otthonos, sőt megtalálható még
Ludanice csoport időszakában is. /Branc/ A lengyeli
kultúra edényein általában nem szokás két különböző
fajta bütyköt alkalmazni egyszerre, de előfordulhat
ilyen díszítés, például Szomor-Somodorpusztán egy
hasonló mély tálon szintén két eltérő formájú bütyök
látható.
5. Egyenes peremű, hengeres felső részű, csonkakúpos
aljú tál éles hasvonallal. Kevés példány képviseli /6.
ábra 3-4./, a házomladék alatt kerültek elő. Kalicz N.
a korai fokozat örökségének tartja ezt a típust a
lengyeli kultúra II. fázisában. A lébényi példányon
kivül előfordul még Szobon, de a III. fázisban is
Kupon, ugyanúgy a morva festett kerámia késői
időszakában. A magas testű, mélyen fekvő törésvonalú
tálforma jellemző a szlovákiai Prototiszapolgár
fázisra.
6. Profilálatlan, széles szájnyilású csonkakúpos tál.
Az egyik leggyakoribb táltípus, jellemzője a perem
alatti kerek bütyök. Általában csőtalpas tálak
tálrészeként szokott szerepelni. Megtaláljuk kisebb /6.
ábra 10., 7. ábra 14., 21., 8. ábra 3./ és nagyobb,
vastagabb falú példányban is /11. ábra 23./. A lengyeli
kultúra egész élete alatt megtalálható.
Csőtalpas tálak
Alacsony, szélesedő talptöredékek kerültek elő, kisebb
edények darabjai. /8. ábra 18., 9. ábra 3., 10. ábra
21./ Harangos csőtalpat nem találtunk.
Amfórák
Erősebben vagy kevésbé kihajló peremű, szűkülő nyakú,
ivelt vállú edény a peremről vagy alóla induló füllel.
/8. ábra 12., 9. ábra 21., 10. ábra
1./ A fül helyzete a döntő ebben az esetben, mert a
peremről induló fül a II. fázis végén jelenik meg
csupán.
Fazekak
1. Tölcséres nyakú, gömbös hasú edény, vállán esetleg
füllel. /9. ábra 14./ Nagyobb példányszámban fordulnak
elő ebbe a típusba tartozó töredékek. Mind a magyar,
mind a morvaországi anyagban a II. fázistól jelenik
meg.
2. Enyhén kihajló peremű fazék. Hasonló formájú edény
mindenütt előfordul a kultúra II. fázisától kezdve. /6.
ábra 9., 7. ábra 23., 8. ábra 1., 5./
3. Hengeres nyakú, kihajló peremű, gömbös hasú, kisebb
fazék. /8. ábra 4., 9. ábra 15-17./ Az előbbinál
ritkábban fordul elő, szintén a II. fázistól.
Bikónikus edények
Behúzott peremű, lekerekitett törésvonalú edény, hasán
általában bütyökkel. /6. ábra 13., 8. ábra 8., 9., 9.
ábra 18-20./ Funkciója alapján a fazekekhoz áll közel,
de mint kronológiailag fontos típust szokás külön
emliteni a késői lengyeli időszak legjellemzőbb
edénytípusaként.
Vázák
1. Erősen kihajló peremű, feltételezhetően gömbös hasú,
díszítetlen edény. /6. ábra 11./ Viszonylag kevés
példány képviseli anyagunkban. A kultúra III. fázisában
találunk hasonlókat.
2. Csonkakúpos, esetleg enyhén tölcséres nyakú, gömbös
hasú forma, a töredékek falvastagsága arra utal, hogy
nagyobb méretű edény. /8. ábra 10./ Elsősorban a II.
fázis végi lelőhelyek anyagában fordul elő.
Tárolóedények
Nagyméretű edényekre utaló talp- és fültöredékek. /10.
ábra 20., 6. ábra 19., 7. ábra 8./ Minden lengyeli
lelőhely anyagában megtalálhatók.
Fedő
Egyetlen töredékünk van csupán. /8. ábra 13./
Mérete alapján gondoljuk inkább fedőnek, mint tömör
talpnak. E. Ruttkay szerint a lapos, korong alakú
fedőgomb, mint amilyen ez is, késői jelenség a lengyeli
kultúrában.
Kanalak
Rövid nyélcsöves, félgömbös kanálrészű töredékek
viszonylag nagy számban fordulnak elő. /7. ábra 3.,
11., 17., 10. ábra 10./
Vékony falú kerámia:
Az előzőnél jóval kisebb mennyiségű anyag tartozik ide.
A formák a korai lengyeli időszak formakincsét őrzik.
Poharak
Leggyakoribb típus, előfordul papirvékony falú és kissé
vastagabb változatban, ahol a nyakat körbefutó árkolás
hangsúlyozza. Két típusa van:
1. Kihajló peremű, öblös hasú. /11. ábra 1., 5./
2. Gömbös hasú, rátett tölcséres peremmel. /7. ábra 9.,
15./ Mindkettő megtalálható még a lengyeli kultúra II.,
sőt III. fázisában is.
Bikónikus edények
Az előző forma nyomottabb változata éles hasvonallal,
kis bütyökkel. /11. ábra 5., 6., 8./ Hasonlót közöl H.
Friesinger Langenloisból,a kultúrafiatalabb
időszakából. Megtaláljuk a II. és a III. fázisban, sőt
a a Prototiszapolgár időszak leletei között is.
Vázák
Hengeres nyakú, gömbös hasú, a vastagabb falú vázák 2.
típusához hasonló forma, de annál sokkal vékonyabb falú
töredékek tartoznakide. Komjaticéből ismerünk
hasonlót, valamint a morva festett kerámia II. a-b
periódusából.
A talajnak a kerámiára gyakorolt már emlitett hatása
miatt festésselcsak elenyészően kis számban
találkozunk. A vastagabb falú kerámia esetében alig
néhány fordult elő, ezek egyike egy fekete sávos
töredék. /7. ábra 1./ A fekete sávos festés
megtalálható Szlovákiában a II. fázisban, de megvan a
veszprémi késő lengyeli telepen is. Egy másik töredék
vörös festésű /11. ábra 21./. Ez a darab az árok
mélyéről került elő, az ottani leletek épebb
felületűek, mint a felszinhez közeliek. Szintén vörös
festésű a virágcserép alakú tál, /11. ábra 18./
valamint néhány egyéb töredéken látszik még vörös
festésmaradvány. A vörös szin általánosan használt a
lengyeli kultúrában, szórványosan előfordul a III.
fázisban is. A vékony falú kerámián szintén vörös színű
a festés, de ott is csak kis számban. A festés szokása
általános vélemény szerint a kultúra II. fázisával
lezárul, szórványosan előfordul azonban később is, sőt
a tiszpolgári kultúra legelején szintén.
Nem tudjuk, hogy Szentgálon volt-e fehér festésű
kerámia vagy sem, mert az állatcsontot elpusztitó talaj
a meszes festéket is nyomtalanul eltüntette, ha volt
ilyen. Ezért a festés hiányát nem tudjuk jelen esetben
a korhatározás kritériumának tekinteni.
A díszítés elsősorban bütykök, fülek és a perem
különböző kiképzésének formájában jelentkezik. A
bütyköknek 11 fajtája különithető el: kerek /6. ábra7.,
12., 8. ábra 17., 9. ábra 9., 11. ábra 23./, átfúrt
kerek /8. ábra 19., 11. ábra 7./, nyakánál elvékonyodó
gömbös /9. ábra 10./ - mindezek a II. fázis jellemzői -
két oldalról benyomott hosszúkás /8. ábra 8., 11. ábra
3./, lapos tetejű /7. ábra 16., 8.ábra 14., 16./, kúpos
/6. ábra 18./ - az utóbbi kettő a III. fázisra jellemző
-, kis ovális /11. ábra 10./, nagy ovális /7. ábra 2.,
8. ábra 15./, két oldalról benyomott nagy ovális alakú,
kétosztatú /10. ábra 6./, hosszúkás lapos /10. ábra
5./, háromszög alakú /7. ábra 8./ - utóbbi először a
II. fázis végén jelenik meg. Az edényeken való
elhelyezésüket illetően általában peremen /6. ábra 2.,
5., 10. ábra 2., 11. ábra 13./, alatta /6. ábra 7., 9.
ábra 10., 13./ vagy a hason /6. ábra 15-18., 8. ábra
14-17., 10. ábra 5-9./ találjuk a bütyköket, készitési
módjukat tekintve pedig külön rátettek vagy az edényfal
megvastagitásával jöttek létre. /9. ábra 1., 5./ Ennek
a gyakorlatnak kelet-szlovákiai párhuzamát ismerjük.
A peremek változatos kiképzésűek. Az egyenesre vágott
/6. ábra 7., 7. ábra 22., 8. ábra 10./ és az
elvékonyodó perem /6. ábra 3., 4., 7. ábra 18., 8. ábra
4., 9. ábra 10., 16./ mindvégig használatos a lengyeli
kultúrában. A megvastagodó perem inkább a késői
fázisban fordul elő. /7. ábra 20./ A perem
bevagdalással való díszítése szokás volt mindhárom
fázisban, /6. ábra 1., 4./ de úgy tűnik, idővel
módosult a gyakorisága. A II. fázisban még gyakori, de
a III.-ban már igen ritka. A bevagdalás mellett kedvelt
a peremek ujjbenyomkodással való tagolása. /8. ábra 1.,
9. ábra 14./ Egy esetben találunk az edény peremének
külső szélén ujjbenyomkodással tagolt bordát. Ennek
analógiáját a II. fázisban találjuk meg.
A plasztikus díszítés mellett jelentős csoportot
alkotnak a bemélyitett díszítések. /10. ábra 11-19./
Mélyen árkolt, szabálytalanul rajzolt meanderminta a
legjellemzőbb. A vésés minősége és mintája lényegesen
eltér a lengyeli kultúra korai időszakában alkalmazott
karcolt díszítéstől. A kerámia szine, anyaga,
soványitása ugyanaz, mint a többié, tehát kétségtelenül
helyi gyártmányokról van szó. A 7. gödörben 9 db. volt,
ezek három, esetleg négy különböző edényhez tartoznak,
az 1. objektumban 1, a 2. gödörben 1, és a 4. gödörben
további 2 töredék fordult elő. A karcolás igen
szórványosan ugyan, de előfordul a lengyeli kultúra
kései fázisában, Veszprémben például 1 db. került elő,
Brodzanyban szintén.A megelőző időszakból a
szentgálihoz hasonló meander, illetve hálóminta ismert.
/Velké Kostolany/ A tiszapolgári kultúrában - bár a
kisrétparti csoporton kivül nem szokás a karcolás -
mégis előfordult ilyen díszítés Bélmegyeren, a kultúra
legkorábbi időszakában. A karcolt díszítésen kivül van
egy beböködött pontsorral díszített töredékünk. /9.
ábra 2./ Ez a díszítési mód nem szokás a lengyeli
kultúrában, ritkán fordul elő, ellenben gyakori a morva
festett kerámiában és a tiszapolgári kultúrában.
Akadt továbbá még egy bepecsételésre emlékeztető módon
díszített töredékünk. /7. ábra 10./
A leletanyagról elmondható, hogy a formák jó része, de
főleg a díszítőelemek a lengyeli kultúra késői
fázisának jellegzetességeit hordozzák magukon, a
többség a II. fázistól használatos, megtalálhatóak
azonban bizonyos archaikaus vonások is, elsősorban a
karcolt töredékek nagy száma, valamint a finom kerámia
jelenléte, hiányzik ugyanakkor a harangos csőtalp és a
nagy, szarv alakú bütyök. Mindezek alapján úgy
gondoljuk, hogy anyagunk a fehér festésű és a festetlen
fázis közötti átmeneti időre datálható, a J. Pavúk
által Moravany fázisnak, J. Lichardus és J. Vladár
Topolcany-Szob horizontnak nevezett időszakra. Közel
áll hozzá A. Tocik komjaticei lelőhelye. A fehér festés
hiányát, mint már emlitettük, nem tartjuk kizáró oknak
esetünkben. A szentgáli telep tanúsága szerint a
Dunántúlon is létezett ez az átmeneti fázis,
párhuzamosan aKárpát-medencekeletifelének
Prototiszapolgár időszakával. Lényeges különbség, hogy
a Dunántúlon a változások nem voltak olyan drámaiak,
mint az Alföldön, de a fejlődés azonos üteméből
következően bizonyos változásoknak itt is be kellett
következniük. A változás egyik jele éppen a szentgáli
és szomszédoslengyeli telepek megjelenése a
Tűzköveshegy /tűzkő-kitermelőhely/ körül./12. ábra/ A
lengyeli kultúrának a tűzkőbányászatban játszott fontos
szerepe kétségbevonhatatlan. J. Lichardus szerint
pontosan arézkor elejénkövetkezett be a
tűzkőbányászat jelentős fellendülése kapcsolatban a
kultúra késői fázisának a rézkori civilizáció
terjesztésében betöltött szerepével. Közismert a
lengyeli kultúrának a maueri és a saspówi bányákkal
való kapcsolata. A Szentgál környéki lengyeli
telepeknek a tűzkő-előforduláshoz való szoros kötődése
nem csupán azért egyértelmű, mert láthatóan a hegy
körül vonnak szoros gyűrűt, hanem azért is, mert ez a
vidék kivül esik a neolitikus településterületen. Ha
ennek ellenére mégis előfordulnak ott a lengyeli
kultúra - és csak a lengyeli kultúra - lelőhelyei,
akkor ez aztjelenti, hogy fontos érdekük fűződött az
ottani megtelepedéshez. A felszini leletek alapján ezek
a lelőhelyek egykorúaknak tűnnek. A körülmények
szándékos telepitést sugallnak elsősorban őrzési,
ellenőrzési funkcióval,de valószinüleg egyben
munkaerőt is szolgáltattak a falvak. Ez utóbbi
feltételezés egyelőre nem bizonyítható, mert még
rendkivül keveset tudunk a neolitikus tűzkőbányászat
szerveződéséről, a telepeknek a bányákhoz való
viszonyáról, bár Lengyelországból ismertek ilyen irányú
eredmények.
Biró Katalin kutatásainak eredményeképpen Szentgál
esetében lényegében ismert az egész struktúra:
kitermelőhely, apritóhelyek,telepek, sőt ezek
földrajzilag egy egységet alkotnak, tehát elmondhatjuk,
hogy igen szerencsések a körülmények.
Biró K. tűzköveshegyi ásatása, valamint az itt
ismertetett közeli telep feltárása csupán a kutatás
első lépcsőjét jelenti. Ezt a ritkán adódó helyzetet
nem hagyhatjuk kiaknázatlanul, hogy a telepek
elhelyezkedése önmagában véve is bizonyitékul szolgál
egy kultúrának a tűzkőbányászathoz való egyértelmű
kapcsolatára.
IRODALOM
BIRO-REGENYE 1991 - K.Biró-J.Regenye: Prehistoric
workshop andexploitation siteat Szentgál-
Tűzköveshegy. ActaArchHung 43, 1991, 337-375.
BOGNÁR-KUTZIÁN 1963 - Bognár-Kutzián I.: The copper
age cemetery of Tiszapolgár-Basatanya. ArchHung 42,
1963.
BOGNÁR-KUTZIÁN 1966 - Bognár-Kutzián I.: A
contribution to the chronology of the Lengyel Culture.
SbNM 20, 1966, 63-70.
ÉVI JEL - A Veszprémvármegyei Múzeumi Bizottság és
Múzeumegylet együttes Évi Jelentése
GLÄSER-REGENYE - R.Gläser-Regenye J.: 1989 A
vonaldiszes kerámia és a lengyeli kultúra telepe Kupon.
Veszprémi Történelmi Tár 1989/II, 18-33.
GOLDMAN 1971 - Goldman Gy.: A tiszapolgári kultúra
települése Bélmegyeren. ArchÉrt 1971, 221-234.
KALICZ 1969 - Kalicz N.: Einige Probleme der Lengyel-
Kultur in Ungarn. StZ 17, 1969, 177-206.
KALICZ 1985 - Kalicz N.: Kőkori falu Aszódon. Aszód,
1985.
KOSTURIK 1972 - P.Kosturik: Die Lengyel-Kultur in
Mähren. Studie Brno 1, 1972/6, 3-74.
LICHARDUS 1986 - J.Lichardus: Lengyel IV und dessen
Vermittlerrolle bei der Herausbildung der frühen
Kupferzeit Mitteleuropas. BÁMÉ 13, 1986, 31-40.
LICHARDUS-VLADÁR - J.Lichardus-J.Vladár: 1970
Spätlengyel Siedlungs- und Grabfunde aus Nitra. SlA
18/2, 1970, 373-419.
NOVOTNY 1957 - B.Novotny: Sidlisko ludu s malovanou
keramikou moravskoslovenskou vo Velkych Kostolanoch.
StZ 2, 1957.
PAVUK 1965 J.Pavúk: Neue Funde der Lengyel-Kultur in
der Slowakei. SlA 13/1, 1965, 27-50.
PAVUK 1981 - J.Pavúk: The present state of knowledge of
the Lengyel Culture in Slovakia. PA 72, 1981, 255-299.
PODBORSKY 1970 - V.Podborsky: Der gegenwärtige
Forschungsstand der Kultur mit mährischer bemalter
Keramik. SlA 18/2, 1970, 235-310.
RACZKY 1974 - Raczky P.: A lengyeli kultúra legkésőbbi
szakaszának leletei a Dunántúlon. ArchÉrt 1974, 185-
210.
RUTTKAY 1976- E.Ruttkay: Die Keramikformen der
Lengyel-Kultur in Österreich. FÖ 15, 1976, 141-148.
RUTTKAY 1985 - E.Ruttkay: Das Neolithikum in
™sterreich. Wien, 1985.
SIKLODI 1982-83 - Siklódi Cs.: Kora rézkori település
Tiszaföldváron. SzMMÉ 1982-83, 11-31.
SIMON 1987 - Simon K.: Neolit és rézkori települések
Tekenye határában. Zalai Múzeum 1, 1987, 7-46.
SISKA 1968 - S.Siska: Die Tiszapolgár-Kultur in der
Slowakei. SlA 16/1, 1968, 61-175.
VLADÁR-LICHARDUS - J.Vladár-J.Lichardus: 1968
Erforschung der frühäneolithischen Siedlung in Branc.
SlA 16/2, 1968, 263-352.
VLADÁR-KRUPICA - J.Vlad r-O.Krupica: 1970 Sp„tlengyel
Keramik aus Brodzany. SlA 18/2, 1970, 353-371.
TOCIK 1968 - A.Tocik: Offene Siedlung der Lengyel-
Kultur in Komjatice, Bez. Nové Zámky. in: Int.
Symposium über die Lengyel-Kultur, Nitra-Wien, 1986,
271-279.
VIZDAL 1970 - J.Vizdal: Jungneolithische Funde aus
Oborin. SlA 18/2, 1970, 217-234.
Ábrajegyzék
1. ábra: Szentgál-Füzi-kút, helyszinrajz.
Abb.1.: Szentgál-Füzi-kút, Situationsplan.
2. ábra: A feltárt terület egy része /1986-87. évi
ásatás./
Abb.2:.Ein Teil der freigelegten Fläche
/Ausgrabungsjahr 1986-87/
3. ábra: A feltárt terület egy része /1986. évi ásatás/
Abb. 3.:Ein Teilder freigelegten Fläche
/Ausgrabungsjahr 1986/
4. ábra: A feltárt terület egy része /1986. évi ásatás/
Abb. 4.:Ein Teilder freigelegten Fläche
/Ausgrabungsjahr 1986/
5. ábra: A feltárt terület egy része /1988. évi ásatás/
Abb. 5.:Ein Teilder freigelegten Fläche
/Ausgrabungsjahr 1988/
6. ábra: 1. objektum
Abb. 6.: Objekt 1
7. ábra: 1-8.: 1. objektum, 9-12.: 1. gödör, 13-17.: 2.
gödör, 18-23.: 4. gödör
Abb. 7.: 1-8.: Objekt 1, 9-12.: Grube 1, 13-17.: Grube
2, 18-23.: Grube 4
8. ábra: 4. gödör
Abb. 8.: Grube 4
9. ábra: 1-3.: 4. gödör, 4-5.: 5. gödör, 6-21.: 7.
gödör
Abb. 9.: 1-3.: Grube 4, 4-5.: Grube 5, 6-21.: Grube 7.
10. ábra: 7. gödör
Abb. 10.: Grube 7
11. ábra: 1-11.: 7. gödör, 12-14.: 8. gödör, 15-17.: 1.
sir, 18.: 1. objektum, 19-23.: szórvány a vízelvezető
árokból.
Abb. 11.: 1-11.: Grube 7, 12-14.: Grube 8, 15-17.: Grab
1, 18.: Objekt 1, 19-23.: Streufund aus dem
Entwässerungsgraben.
12. ábra: Lelőhelyek a Tűzköveshegy körül
Abb. 12.: Fundorte um den Tűzkövesberg
Tartalom *
Krónika *
Cikkek *
Képek