A kritikai katalógusok koncepciója a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárában
Ember Ildikó
Szépművészeti Múzeum, Budapest
A múzeumi tudományos munka eredménye, a gyűjteményben őrzött tárgyakra vonatkozó ismeretek összefoglalása, a szakkatalógus. A világ múzeumaiban folyó katalógusmunkálatok azt célozzák, hogy a tudomány legkorszerűbb eszközeit és eredményeit alkalmazzák saját anyagukra vonatkoztatva, s így az adott gyűjtemény darabjait megismertessék. Az elkészült katalógusok ugyanakkor a mindenkori objektív és szubjektív adottságoktól függően igen különbözőek.
A Régi Képtár utolsó komplett katalógusa Pigler Andor 1967-ben megjelent munkája, mely az akkori legkorszerűbb feldolgozás volt. De már az 1980-as évek elején világos volt, hogy szükség volna a gyűjtemény minden darabját reprodukáló kiadványra, s felmerült az igény a bővebb, több kötetes szakkatalógus elkészítésére is. Rövidesen megszületett a földrajzi és korszakonkénti felosztásban 20-22 kötetet kitevő kritikai katalógus tervezete. Az MTA 1986-tól kétszer 4 éves periódusra adott támogatást a project beindítására alakult teamnek, azóta pedig egyéni OTKA pályázatok segítik az egyes szerzők munkáját.
Az előadás beszámolt e munka eddigi eredményeiről, a kötetek beosztásáról, ismertette az egyes címszavak elfogadott szerkezetét és az akkori készültségi állapotáról is számot adott.
Az előadás második részében az előadó saját kutatásaiból mutatott be egy példát a szakkatalógus munkák során szükségessé és lehetségessé vált újraértékelésre, ami egy régóta problematikus holland képünk, egy „Rembrandt körébe” sorolt ótestamentumi jelenet pontos meghatározását eredményezi, egyszersmind egy jelentős mester eddig kevéssé ismert korai korszakának feldolgozásához is új támpontot ad.