A műtárgy a kiállításon, mint történeti forrás
Monika Flacke
Deutsches Historisches Museum, Berlin, Németország
Általános törekvés, hogy az egyes nemzetek képet alakítsanak ki magukról, méghozzá olyat, amely mindig létezett és létezni fog. A modern értelemben erről a 19. század elejétől fogva beszélhetünk. A Francia Forradalom átrendezte az európai térképet, s elkezdődött a nemzetek története - ahogyan azokat ma ismerjük. A nemzeti szabadság eszménye ettől kezdve vált élővé. De bármerre nézünk, sehol sem volt töretlen a nemzetek szerkezetének kialakulása. Nem volt egyszerű az átalakulás: sokszor az előzmények, a kulturális összefüggések megszűnése, akár elpusztítása árán történt ez, s a nemzetek nem mindig emlékeznek erre vissza szívesen, gyakran inkább elfelejtenék. Magát a mítoszt nem érinti, hogy valami ténylegesen megtörtént-e, vagy kitalált - egy nép, állam, nemzet teremti meg a maga módján a kérdést. Ezért lehet ott is hidat építeni, ahol a történelmi kapcsolatok erre nem adnak valójában lehetőséget: az első német, Hermann, vagy az első francia , Vercingetorix esetében például.
A nemzeti mítoszok a végeredményre redukálják a történelmet. Ez odavezetett, hogy nagyobb csoportokká váltak a résztvevők, közelebbi megnevezés nélkül. Egy csatára emlékezvén például a szembenálló felek pusztán a „mi” és „ők” megtestesítőivé váltak. A mítoszok egyszerűsítő módszerének megvannak a következményei. Minden történelem különlegessége és különbözősége a nemzetre jellemző, míg a az alapvető hasonlóságok a tartalmi különbségeket legyőzik nemcsak Európában, még Amerika esetében is.
A legfontosabb tényező, amelyben a nemzetek egyetértenek, a hit a mítoszban, a történelemben. A 19. századi európai nemzetek esetében ez az érzelem volt a legfontosabb. A kollektív emlékezet, a megszerkesztett, megszervezett és közös tudat, a nagy visszapillantás a múltba. A nemzet létezésének eredetét keresi a mítoszban , ez a „történelem kultusza”, a „nemzet kultusza”.
A mítosz nem magyarázza meg a nemzet létét, hanem a történelem folyamatában biztosítja létezését. Múlt, jelen és jövő összekapcsolódik a mítoszban, így az egyszerre konzervatív és fejlődőképes.