Néhány vizsgálati eredmény a MNM kutatólaboratóriumából
Török Klára*, Kovács Petronella*, Járó Márta*, Kriston László**
* Magyar Nemzeti Múzeum, Restaurátor és Műtárgyvédelmi Osztály, Budapest
** Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet, Budapest
A Magyar Nemzeti Múzeum Restaurátor-és Műtárgyvédelmi Osztályán dolgozó kutatók egyrészt saját (főként mikroszkópos) vizsgálataikkal, másrészt külső, nagyműszerekkel rendelkező kutatóintézetekkel fenntartott szakmai együttműködés keretében számos műtárgyon végeznek az azt felépítő anyagok és technológiák jobb megismerését lehetővé tevő tudományos vizsgálatokat.
Eredményeik a restauráláshoz szükséges anyagok, módszerek megválasztásánál, a megfelelő műtárgykörnyezet kialakításánál elengedhetetlenül fontosak, de a régészek, művészettörténészek, néprajzosok számára is hasznos technikatörténeti, esetenként kormeghatározó információkat is szolgáltathatnak.
Esettanulmányok
A Magyar Nemzeti Múzeum XVI. századi, Felvidékről származó, addig a szakirodalomban fekete színűnek leírt, faragott templomi fáklyatartóiról az elvégzett vizsgálatok (mikroszkópos rétegszerkezet meghatározás, röntgendiffrakció, elektronsugaras mikroanalízis, gázkromatográfia-tömegspektrometria) során kiderült, hogy eredetileg zöld színűek voltak, és a zöld réteg alatt ezüstözés található. A fekete réteg nem a zöld réz-rezinát réteg átalakulási termékének bizonyult, hanem átfestésnek, így eltávolításra került, és a tárgy visszanyerhette eredeti színvilágát.
Tárlóban elhelyezett középkori ólompecséteken fehér színű kiválást észleltek, melyet a röntgendiffrakciós analízis ólom-formiátként azonosított. Ez a vegyület a tárlóba helyezett pozdorjából készült posztamens káros kipárolgásának (formaldehid) következtében keletkezett a fém felületén. Az eredmények ismeretében a posztamenset kivették a tárlóból.
A Hopp Ferenc Keletázsiai Múzeum Buddhát ábrázoló mázas falicsempéje (restaurálta Pammer Gabriella) röntgendiffrakciós vizsgálata során kiderült, hogy kerámiaanyaga olyan vegyületet tartalmaz (analcim = NaAlSi2O6.H2O), amely nedvességfelvétel hatására duzzad, és a mázat is szétfeszítheti. Ezért a tárgyat restaurálás után is óvni kell a nedvesség-ingadozástól.
Az 50-es években a budai Királyi Palota területén Gerevich László (Budapesti Történeti Múzeum) által végzett ásatások során került elő Mátyás kori szemétrétegből négy, kis pigmenteket tartalmazó edénytöredék. A pigmenteket röntgendiffrakciós módszerrel meghatároztuk. A vizsgálatok adatai szerint cinóbert, azuritot, kalcitot és poznjakitot (amelyet magyarországi vizsgálatok során először mutattunk ki) tartalmaznak. Az edénykék tartalmát a szakirodalom alapján miniatúra vagy szoborfestésre használhatták.