- már közel 2500 évvel ezelőtt kialakult. Platón Kr. e. 387-ben Athén falain kívül megalapította Akadémiáját, a múzsáknak szentelt Muszeiont. Ennek mintájára a Ptolemaioszok Alexandriában szintén alapítottak egy Muszeiont, melyet az állam tartott fenn s melynek egyetlen célja az volt, hogy a tudósoknak minél jobb munkakörülményeket biztosítson. Az itt munkálkodók előtt szinte korlátlan lehetőségek nyíltak. A Muszeion mellett növény-és állatkert létesült, melyben az ismert világ ritka növényei és állatai is megtalálhatók voltak. Az orvosok és természettudósok külön műhelyekben állati és emberi tetemeket boncoltak, különböző biológiai kísérleteket végeztek (íme a természettudományi múzeumok csírái!), a csillagászok a csillagvizsgálókból figyelték az égitestek mozgását. S mindezekhez, a Muszeion szükségleteire létrehozták az alexandriai nagy könyvtárat.
A felvilágosodás korában szinte egyidejűleg alakultak ki a szaktudományok és múzeumok. Kettőjük kapcsolata szoros volt. A múzeumi tárgyak meghatározása, értelmezése, a bennük rejlő információk feltárására csak a tudományos törvényeken és szabályszerűségeken alapuló ismeretek és módszerek segítségével történhetett.
A későbbi korokban az ismeretek gyarapodása, a tudományos kommunikáció - információ - publikáció intenzívebbé válása, a vizsgálati módszerek gazdagodása és tökélesedése, az eszközök, műszerek fejlesztése, az oktatás minden szintű fejlődése, gyűjtemények és kutatóintézmények kialakulása a szaktudományok egyre gyorsuló fejlődéséhez és differenciálódásához vezetett. A fejlődés különösen erős volt a 20. században s különösen szembeszökő a 2. világháború után a természettudományokban.
Mindez érzékelhető a magyarországi múzeumi kutatásokban, ezen belül az utóbbi 30 év természettudományi muzeológiájában.
erősen elkülönülnek a szellemtudományi / humán tudományi szakágaktól. Merőben más a vizsgálati anyaguk. Ezek szervetlen (ásvány, kőzet, meteorit, talaj) és szerves eredetű (fosszilis és recens növényi és állati testek, ill. részek, emberi maradványok) tárgyak. Eltérő a szemléletük, melyben meghatározó szerepet játszik az evolúció (egyed- és törzsfejlődés), valamint az időtényező. Különbözik a módszerük: a rendkívül változatos fizikai, kémiai és biológiai metódusok mellett sajátos logikai sémák jellemzik. Más a belső struktúrájuk: számos heterogén szakterületen folynak (gondoljunk a rendkívül differenciált növény- és állattani diszciplínákra!). S végül sajátos az állagvédelmük: ezek elsősorban fizikai, kémiai és biológiai eljárások.
Ha ezekhez hozzávesszük a természettudományi muzeológia sajátos történeti fejlődését és kutatási intézményi hátterét, valamint földtani (bányák, ásványok), földrajzi (geomorfológiai alakzatok, barlangok) és éghajlati adottságoktól (magassági és klimatikus zonáció) erősen függő helyzetét, akkor mint szakág „corpus alienum”-ként egzisztál a muzeológián belül.
Viszont a muzeológia egészébe utalja az, hogy a szakág alapfeladata - miként más múzeumi szakágé - az egyetemes és nemzeti kulturális örökség tárgyainak gyűjtése, megóvása, feldolgozása és közreadása.
A természettudományi muzeológiai kutatások kizárólag alapkutatások (adatok, szabályszerűségek szolgáltatása az alkalmazott kutatások számára), melyek túlnyomórészt leíró (flórák, faunák leírása, dokumentálása) és értelmező (florisztikai, faunisztikai összefüggések kikutatása), kisebb részben kísérleti (szerológiai vizsgálatok) jellegűek.
A múzeumok alapvető feladata a gyűjteményezés. Ettől múzeum a múzeum. A gyűjteményezés vásárlás, csere, ajándékozás és terepen történő gyűjtés révén történik. A természettudományok esetében a gyűjtés a leggyakoribb gyűjteményezési forma, a tárgyak mintegy 90% így kerül a gyűjteményekbe.
A gyűjtőmunka három kérdést vet fel.
- Mit gyűjtsünk? (Gyűjtőkör.) A természettudományi múzeumok gyűjtőkörébe tartozik az ásványok, kőzetek, meteoritok, talajok, a fosszilis és recens növényi és állati testek, ill. részeik, az emberi maradványok (antropológiai leletek), valamint az ezekhez kapcsolódó tudománytörténeti anyag.
- Mi célból gyűjtsünk? (Gyűjtés jellege.) A természettudományok esetében a főcél a hazai és külföldi gyűjtemények, valamint a törzs-és összehasonlító gyűjtemények gyarapítása. De rendkívül fontos a kutatási témákhoz kapcsolódó (célgyűjtés!), továbbá a gyűjteményekben mutatkozó hiányok pótlására (fejlődési sorok, lelőhelyek anyagának kiegészítésére) szolgáló gyűjtés. A gyűjtés fontos részét képezi a leletmentés is!
- Hol gyűjtsünk? (Gyűjtési terület.) A gyűjtés kiterjedhet egy-egy kisebb területi egységre (járás, megye, régió), az ország egész területére (e téren kiemelt feladat a csak Magyarországon előforduló leletek/tárgyak, nevezhetjük „hungarikák” begyűjtése), egy-egy kontinensre (Európa, Afrika stb.) valamint nagyobb múzeumok esetében az egész Földre, ún. világgyűjtemény felállítása érdekében.
Természettudományi múzeumainkban és gyűjteményeinkben, a több mint 10 millió tárgyon (többségük nemzetközileg kiemelkedő érték!) sokrétű és nagy számú kutatás folyik. Jelenleg több mint 100 tudományos témán dolgoznak a magyar természettudományos muzeológusok. A témák mindegyike az előbbiekben említettgyűjtőkör valamelyikébe tartozik. Jelentős részük nemzetközi programokhoz (IGCP= International Geological Correlation Project, MAB = Man and Biosphere, Raphael, egy-és többoldalú államközi egyezmények stb.), országos projektekhez (OTKA, MTA, OMFB, KTM stb.), valamint tájkutatásokhoz (Bakony, Őrség stb.) kapcsolódik. Számos a különböző alkalmazott kutatásokat szolgáló megbízásos alapkutatási téma is.
A témák többsége (mintegy 70%-a) állattani és növénytani, a maradék százalékon sorrendben a föld- és őslénytani, ásvány-kőzettani és embertani témák osztoznak.
E dolgozat keretei nem engedik meg, hogy a témákat részletesen felsoroljuk, ezért csak a legjelentősebbek közül ragadunk ki néhányat. Komplex növény- és állattani állapotfelmérés és monitorozás folyik a Szigetközben. Nemzetközileg is jelentős bizonyos térségek biodiverzitásának vizsgálata. Intenzív kutatások folynak a Nemzeti Parkok, valamint a Tájvédelmi Körzetek élővilágán. Több téma kapcsolódik idegen földrészek (Vietnam, Nepál, Tajvan, Brazília stb.) állatvilágának feltárásához. Nemzetközi jelentőségű a Balaton-felvidék triász rétegeinek vizsgálata (anizuszi/ladini rétegtani határkérdés!), a bakonyi jura molluszka-kutatás, a Dunántúli-középhegység eocén rétegeiben a bartoni/priabonai határ kijelölése (IGCP 398. projekt), Magyarország harmadidőszaki ősnövényeinek vizsgálata, a Kárpát-medence ásványainak monografikus feldolgozása, valamint a Föld ún. felső köpenye kőzettani-geokémiai vizsgálata. Az antropológiai kutatások közül a régészeti leletmentésekhez kapcsolódó, valamint a múmia-vizsgálatok a legszámottevőbbek.
A további témák nagy többsége növény- és állattani taxonómiai feldolgozás: algák, zuzmók, mohák, gombák, virágos növények, valamint bogarak, lepkék, legyek, poloskák, hártyásszárnyúak stb. leírása és dokumentálása.
Szakképzettségük és múzeumi munkahelyük révén sajátságos kettős kötődésük van: szaktudományi (biológia, geológia) és muzeológiai.
Jelenleg 108 természettudományos kutató dolgozik múzeumi hálózatunkban. Ebből 65 a Magyar Természettudományi Múzeumban (Budapest), 43 pedig a megyei múzeumokban, többségük Zircen, Gyöngyösön, Pécsett és Miskolcon. A preparátorok száma 34, melyből 23 Budapesten, 11 a megyei hálózatban működik. Elismerésre méltó, hogy több preparátor is publikál!
Muzeológusaink közül l akadémiai rendes, l akadémiai levelező tag, 4 akadémiai doktor, 37 PhD és 17 egyetemi doktori tudományos fokozattal rendelkező van. Ezzel a Magyar Természettudományi Múzeum a magyar múzeumi terület legerősebb kutató gárdájával rendelkezik.
A kutatók jelentős szerepet játszanak a tudományirányításban és tudományszervezésben. Ez a múzeumainkban művelt diszciplína valamennyi hazai és számos nemzetközi szakbizottságában történő intenzív tevékenységben mutatkozik meg.
Szakágunk képviselve van a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram szakbizottságaiban, a tudományos egyesületek és társaságok vezetőségeiben, tudományos folyóiratok szerkesztő bizottságaiban, különböző intézmények szakmai minősítő, bíráló és tanácsadó testületeiben (Országos Múzeumi Tanács, Nemzeti Kulturális Alapprogram stb.), nemzetközi tudományos és múzeumi szervezetekben (International Geological Correlation Project, Man and Biosphere, International Council of Museums stb.).
Tizenegy muzeológusunk előadó egyetemeken, főiskolákon, kollégiumokban, három kutatónk pedig a Széchenyi Professzori Ösztöndíj birtokosa.
Szakágunk tudományos súlyát jelzi az is, hogy a Tudomány Világkonferencia jelen rendezvényén is 9 természettudományos muzeológus vesz részt mint előadó, poszterbemutató, levezető elnök.
Fejér és Tolna megye kivételével minden megyében érdekelt a természettudományi muzeológia. A kutatóhelyek száma 24 (ebben a Magyar Természettudományi Múzeum 5 tudományos osztálya önálló kutatóhelyként szerepel). Ezekben legalább 1, de van, ahol 8 természettudományos muzeológus dolgozik, kutat.
A kutatóhelyeken kívül még Kalocsán, Keszthelyen és Tatán van országosan jelentős természettudományi gyűjtemény, azonban itt természettudományos végzettségű muzeológus nem működik.
Magyarország természettudományi múzeumait, gyűjteményeit, kiállításait és munkatársainak számát az
1. ábra mutatja.
A gyűjteményi anyag feldolgozásának eredményei akkor válnak közkinccsé, ha közzéteszik, publikálják azokat. Muzeológusaink tollából/számítógépéből évi 6-8 könyv, jegyzet, ugyanennyi könyvrészlet, több mint 250 magyar és idegen nyelvű tanulmány, 50 abstract jelenik meg hazai és külföldi szaklapokban, fórumokon.
E jelentős mértékű publikációs munka legfőbb serkentője a pályázati rendszer (a finanszírozó többnyire az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram). Ezzel a tudományos kutatás versenyszférává vált. Pályázataink, publikációink értékelése, a szakkörök és szerkesztőségek visszajelzései, ill. fogadókészsége azt mutatja, hogy a természettudományos muzeológusok jól állják a versenyt.
A természettudományi muzeológia központja, irányítója és szakmai felügyelője a Magyar Természettudományi Múzeum. Ennek alapja a következő négy meghatározó tényező.
- Tevékenysége lefedi a természettudományi muzeológia teljes szakmai körét (ásvány- és kőzettan, föld- és őslénytan, növénytan, állattan, embertan).
- Világviszonylatban is számottevő értékű és gazdagságú gyűjteményei vannak (közel 10 millió tárgy, közte több mint 8000 típuspéldány, páratlan egyedi darabok és sorozatok, értékes különgyűjtemények).
- A szakágban Magyarországon a legnagyobb tudományos potenciált képviseli (vö. a „Kutatók, muzeológusok” és a „Közzététel, publikációk” c. fejezeteket.).
- A legszélesebb és intenzíven működő nemzetközi szakági muzeológiai kapcsolatrendszerrel rendelkezik.
Mint kiemelkedő tudományos műhely/iskola és anyaintézmény, ellátja - intézményesített felső fokú szakmuzeológus-képzés híján - a szakági muzeológus-továbbképzést. Szorgalmazza, esetenként intézményesen szervezi és koordinálja a preparátorképzést, valamint a múzeumokhoz kapcsolódó ösztöndíjas és tanulmányutakat.
A tudományos színvonal biztosításának egyik legfontosabb eszköze. A szakfelügyelet alapelvei, ill. legfontosabb feladatkörei az utóbbi évek hazai és nemzetközi tudományos és szemléleti változásait is figyelembe véve, az alábbiak.
A tudományosság állandó erősítése. A tudomány versenyszférává válásával a képzettebb, nyelvismerettel rendelkező, agilisabb, sokat (és jól!) publikáló kutató/előadó, kutató/muzeológus érvényesül. A szakfelügyelet tevékenysége nyomán az utóbbi évtizedben érzékelhető színvonal emelkedés történt szaktudásban és nyelvtudásban, elsősorban a megyei hálózatban.
Integrálás. Az egészséges és fontos autonómia törekvések mellett alapvető elvek (esélyegyenlőség biztosítása pályázatoknál) és érdekek (költségkímélő közös projektek, összekapcsolható számítógépes adatbázisok kialakítása) mentén integrálódási folyamat figyelhető meg. Ezt a szakfelügyelet sajátos eszközeivel katalizálja.
Koordinálás. E téren szakfelügyelet szerepe főként korszerű és előre mutató szakmai projektek szervezésében, a párhuzamosságok kiküszöbölésében, valamint egymást kiegészítő kutatások, munkák összehangolásában van.
Az informálás legfontosabb eszközei: a szakfelügyeleti látogatások, a „nyitott ajtó, forró drót” magatartás a kollégákkal való érintkezésben, a természettudományi muzeológusok évi rendszeres találkozói (információs börze!), valamint a múzeumok fenntartójával/finanszírozójával való jó partneri kapcsolat és információcsere.