Bevezető gondolatok
Kócziánné Szentpéteri Erzsébet
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma
Kedves vendégek, tisztelt hölgyeim és uraim! Mielőtt a program hivatalos részét megkezdenénk, levezető elnökként szeretnék pár szót szólni bevezetésképpen.
A tudomány világkonferenciájának jelenleg már a záróülései folynak. A ma kezdődő konferenciánk viszont azoknak a rendezvényeknek a sorába tartozik, amelyeknek az a célja, hogy a világkonferencia kísérő eseményeként, ún. szatellit rendezvényként képet adjon a magyar közgyűjtemények, múzeumok, könyvtárak, levéltárak tudományos munkájáról, de nemcsak a tudományos tevékenységek korábbi eredményeiről, hanem csatlakozva a világkonferencia harmadik problémaköréhez, a jövő évszázad, évezred várható témáiról, célkitűzéseiről is.
Az elkövetkező két napban - engedjék meg, hogy felsoroljam: a mi rendezvényünkön szó lesz a közgyűjtemények gyűjteményfejlesztésének tudományos szempontjairól, a műtárgyról mint történeti forrásról, a szakkatalógus írás kérdéseiről, a természettudományi és műszaki gyűjtemények jelentőségéről a tudományos életben, valamint a könyvtárakról, mint a tudomány tárgyáról és eszközéről.
A világkonferenciának kiemelt célja, hogy módot adjon a hozzánk érkezett tudósoknak és itt a mi vendégeinknek arra, hogy ismételten felvegyék a kapcsolatot a hazai tudományos élettel. Erre, úgy tűnik, garancia a szép számú külföldi meghívott előadók serege.
Bizonyára már olvastak arról, hogy készül, készült egy nyilatkozat, amelynek kidolgozása hosszabb ideje folyik a világ tudósainak körében és tartalmazza mindazokat a fontos elhatározásokat, amelyek a tudomány jövőbeli feladatait kijelölik. Szeretnék idézni két fontos gondolatot ebből a nyilatkozatból:
„A tudománynak az egész emberiséget kell szolgálnia, és biztosítva a természet és a társadalom teljesebb megértését, hozzá kell járulnia egy mindenki számára jobb életminőség és egy egészséges és termékeny környezet biztosításához a jelen és a jövő nemzedékei számára. A tudósok társadalmi felelőssége magában foglalja, hogy szigorú minőségi ellenőrzést gyakorolnak felfedezéseik fölött, megosztják tudásukat, kommunikálnak a nagyközönséggel és oktatják az ifjabb nemzedéket.”
Úgy gondolom, hogy ezek a gondolatok bármily általánosak, szinte nekünk fogalmazódtak meg. Befejezésül a világkonferencia egyik házigazdájának, Glatz Ferencnek, az Akadémia elnökének, aki itt köztünk számosaknak évfolyamtársa, kortársa, történésztársa volt, gondolataira utalnék, mintegy a mi konferenciánk ajánlásául is: „ahogy a század első fele a fizika, az utána következő évtizedek a kémia, majd a biológia, közvetlen múltunk pedig az informatika fejlődésének a kora volt, úgy most a természettudományos technikai forradalom a társadalomtudományokkal szemben fogalmazza meg a kihívásokat”. Hogy konferenciánk mennyiben lesz sikeres, e kihívások felismerésének megközelítésében, ez már önöktől függ.
Felkérem a konferencia hivatalos megnyitására dr. Enyedi Györgyöt, az Akadémia alelnökét. Utána megkezdenénk a tanácskozást, és felkérném Visy Zsolt urat „A régészeti gyűjtemények fejlesztésének tudományos szempontjai és módszerei” című előadásának megtartására.