A könyvtár közvetítő szerepet játszik a nyilvánosság számára hozzáférhető információt teremtők (írók és kiadók), illetve a könyvtárak „vásárlói” között, akik számára ezen információk szükségesek, azokat fel kívánják használni. Ez a tanulmány a könyvtári beszerzések során történő válogatást és minőség ellenőrzést állítja középpontba, amelynek során az egyes könyvtárak, így például a londoni Természettudományi Múzeum könyvtára információ gazdag műtermékekkel gyarapítják állományukat: műtermékekkel, amelyekkel a könyvtár intellektuális vagyon birtokába jut.
Kiemelt figyelem kíséri az információ technikában végbement fejlődés lehetőségeit a könyvtárak fejlesztésében. Úgy tűnhet, olyan világ felé tartunk, amelyben a könyvtárak már idejét múltak, a könyvtárak korábbi látogatói a szükséges, mindenki számára hozzáférhető információt elektronikus úton, országos vagy nemzetközi számítógépes hálózatok útján szerzik be, közvetlenül azoktól, akik éppen a nyilvánosság számára hozzák létre az információt. A régebbi kiadványokat az érdeklődők olyan könyvtárakban és információs központokban szerezhetik be, amelyek bizonyos meghatározott témakört ölelnek fel, mint például a természettudomány tárgykörét, vagy olyan speciális foglalkozás köré csoportosítják állományukat, mint a muzeológia, vagy egy bizonyos gazdasági szektor - mint például az oktatás - vagy politikai szerveződések - úgy, mint Nagy-Britannia, Magyarország - köré szerveződnek. A technikai fejlődésben rejlő veszélyek illetve lehetőségek minden olyan szervezetet érintenek, amelyek célul tűzték ki az emberi ismeretek átadását. Természetesen a múzeumok is ide sorolandók.
A különbség a könyvtári, illetve a múzeumi tárgyak és műremekek között, hogy az irodalmi termékek a felhasználási célok szempontjából teljes mértékben pótolhatóak, míg a múzeumi tárgyak általában nem. A londoni könyvtár látogatója a Magyar Természettudományi Múzeum könyvtárából származó tudományos újság egy bizonyos általa keresett cikkének példányát ugyanolyan szívesen olvassa, mint ugyanannak a cikknek egy másik példányát, amely a Londoni Természettudományi Múzeum állományát gazdagítja.
Az alapvető kérdés a következő: miért is ne lehetne bezáratni a Londoni Természettudományi Múzeum könyvtárát, és a látogatók számára a keresett kiadványokat más könyvtárakból, vagy más, a könyvtáraktól eltérő, közvetítő szervek segítségével biztosítani, esetleg közvetlenül a kiadóktól? A londoni könyvtár bezáratása mégiscsak túlzás lenne. Talán az új évezred kezdetével a londoni könyvtárnak csak olyan kiadványokat kellene beszereznie, amelyeket nem lehet megfelelő módon távoli helyekről elektronikus úton beszerezni. Ahol a digitális úton beszerezhető példány elfogadható minőségű a látogató számára, ott az ilyen formában keresett, talált és újra megszerezhető példány használata kielégítő. Ahogyan az újonnan kiadott könyvek digitális csatornák útján közvetlenül eljutnak a szerzőtől az olvasóig, úgy válik a londoni Természettudományi Múzeum könyvtára egyre inkább a pre-digitális korban íródott művek gyűjtőhelyévé.
A múzeumi források felhasználásának csökkentése - hely, munkatársak száma, pénzügyi forrás (másképpen megfogalmazva: terület, munka, pénztőke) - érdekében bizonyára további lépések is lehetségesek, mint például a meglévő könyvtári állomány megszüntetése, amely olyan művekből áll, melyek elektronikus úton távoli helyekről is beszerezhetőek. A londoni könyvtár így a jelenleginél sokkal kisebb lenne, és olyan műveket sorolna állományába, melyek digitális úton nem szerezhetők meg.
Az Interneten és más nemzetközi hálókon keresztül ugyanolyan gyorsan és egyszerűen lehetséges a könyvtárlátogató számára egy budapesti könyvtár állományába tartozó dokumentum megszerzése, mint a londoni könyvtárból. A kérdés tehát az, hogy mit kell megszerezni és megtartani Londonban. Valójában, számos, egymással kapcsolatban álló tényező befolyásolja annak eldöntését, hogy a könyvtári beszerzések során - Londonban, Budapesten, Washingtonban, Párizsban, Sydneyben stb. - milyen könyveket szerezzen be a könyvtár, és ezzel együtt hogyan ellenőrizze a minőséget. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy adott könyvtár állományfejlesztésének vezetője a következőket mondja: „Ugyan már! Annak a másik könyvtárnak az állományában ugyanúgy megtalálható ez az újság, mint a miénkben, tehát azonnal szolgálhat dokumentációs anyaggal a saját olvasóink felé. Éppen ezért beszüntetem az újság állományba vételét, és látogatóimat megkérem, hogy a másik könyvtár dokumentációs anyagára támaszkodjanak.”
Ebben az esetben egy sor jogi, gazdasági, politikai, szervezeti és társadalmi tényezőt hagyunk figyelmen kívül annak eldöntésében, hogy mi szerepeljen a könyvtár állományában. Sok tekintetben a technika egyszerűséget jelent. De annak eldöntése, hogy hogyan lehet ezt a legjobban felhasználni, már egy sokkal bonyolultabb kérdés.
A következő húsz percben szeretném megvilágítani azokat a kérdéseket, amelyeket a következő öt címszó alapján válaszolhatunk meg.
A címszavak közül kettő az intézményen belüli stratégiához kapcsolódik:
CÉL - Mi az anyaintézmény célja, mit kíván elérni?
A címszavak egyike hidat képez az intézmény és a könyvtár között:
FENNTARTHATÓSÁG - Hogyan lehetséges a stabilitás és a folytonosság biztosítása?
Kettő a címszavak közül a könyvtári és múzeumi kereteken túl mutat:
INTELLEKTUÁLIS TULAJDON - Ki irányít?
A Londoni Természettudományi Múzeum célja a következő:
„fenntartani, fejleszteni és bemutatni gyűjteményét, a természet világának felfedezése, megértése, felelősségteljes használata és élvezése érdekében.”
A természet világát egy kiállítási dokumentumban a következőképpen fogalmaztuk meg:
„A Föld és annak planetáris környezete, az ezt alkotó ásványi anyagok és élő szervezetek (beleértve az emberit is), mind a ma élő, mind a már kihalt fajok, az ember perspektívái és kölcsönhatásai mind az élő, mind az élettelen természettel.”
A londoni könyvtár könyvállományának kiválasztását, illetve azon forrásanyag kiválasztását, amelyhez a könyvtár elérhetést biztosít - függetlenül attól, hogy ezek bekerülnek-e a könyvtár állományába vagy sem - olyan tényezők befolyásolják, mint a szerző joga, a forrás minősége, formátuma stb.
Még egy viszonylag nagy témakört felölelő könyvtár esetén is nehéz meghatározni az állomány kereteit. Két szempont segíthet ebben.
Először is, a már ismert organizmusok száma 1,8 millió körül mozog. Ezt szem előtt tartva, azoknak a forrásanyagoknak a beszerzése az elsődleges, amelyek azokkal az egyedekkel foglalkoznak, amelyeket az anyaintézmény kiemelt helyen tart számon gyűjteményében, illetve amelyek az anyaintézmény kutatási területébe esnek. A londoni könyvtár állományában az angol nyelven megjelent kiadványok beszerzése természetesen elsődleges fontosságú. Felismerve azonban az ezzel járó veszélyt, a könyvtár a „Gift and Exchange” (ajándék és csere) program keretén belül más múzeumokkal karöltve igen jelentős mértékben bővíti állományát, és ebben fontos szerep jut Kelet-Európa országainak is. Ez elsősorban a Természettudományi Múzeum Közlönyének a cseréjét jelenti. A kereskedelmi forgalomban levő kiadványok árának növekedésével járó pénzügyi nyomás eredményeképpen - amellyel mindazon intézetek szembenéznek, amelyek a „Gift and Exchange” program alapján kapcsolatban állnak velünk - vízválasztó elé érkezünk: a tradicionális nyomtatott publikációk specializált, rendszertani alapon történő kezeléséhez.
A másik meghatározó tényezőt a könyvtár célja határozza meg. A könyvtár látogatói egyre inkább szükségesnek tartják, hogy az összes organizmus szisztematikus áttekintését és azok kapcsolatát bemutató forrásanyagot szerezhessenek. Az Internet-alapú információszerzés fejlődésével kapcsolatban, amelyről a későbbiekben beszámolok, megkíséreltem meghatározni a rokon tudományágakat. A tárgykörök kiválasztása során - azon tárgyköröké, amelyek az Egyesült Királyságban az egyetemi diploma vagy egy rangos kiegészítő képzés alapját adják - 30 címszót határoztam meg, amelyeket önkényesen 6 csoportra osztottam:
A témakörök első csoportja
1. A fajokkal foglalkozó tudományterületek
A témakörök második csoportja
3. Evolúció és fejlődés
4. Organizmusok kapcsolata más organizmusokkal
A témakörök harmadik csoportja
5. Az „alkalmazott” természeti világ
6. Az „élettelen” természeti világ
Számtalan egyéb megnevezést is említhettem volna, így például az antropológiát vagy a gyógyszertant, amelyek információval szolgálnak az intézetünkben végzett munkára vonatkozóan, illetve, ami ennél is fontosabb, olyan témakörökre vonatkozóan, amelyek esetén a Múzeumnak a világ fajaira vonatkozó tudása kamatoztatható.
biológia
2. Az organizmussal foglalkozó tudományterület
bakteriológia
protisztológia
mikológia
botanika
zoológia
molekuláris biológia
biokémia
citológia
hisztológia
anatómia
fiziológia embriológia
evolúció
genetika
paleontológia
viselkedéstan
ökológia
környezettan
talajtan
mezőgazdaság
biotechnológia
közgazdaságtan
élelmiszertan és technológia
földrajz
asztronómia
kémia
geológia
meteorológia
ásványtan
Tovább lépve a korábban említett öt kérdés közül a másodikra, essék szó az érték átadásról, tehát arról, hogy „hogyan tud a könyvtár leginkább hozzájárulni a múzeum céljainak eléréséhez?” A legfontosabb hozzájárulás az információ infrastruktúra meghatározása, megalkotása, fenntartása, amelynek keretében a belső vagy külső látogatók - más szóval a felhasználok - képesek a legmegfelelőbb módon kiválogatni és hasznosítani a Múzeum által beszerzett vagy külső helyről biztosított információs forrásanyagot. Itt számtalan szempontot kell figyelembe venni. Ezeket az idő hiánya miatt röviden összegezném:
Láthattuk, hogy a kiválogatás igen nagy nehézséget jelent, még ha egy - a típusában a legnagyobb - könyvtárról van is szó. Ez a nehézség a nyilvánosság számára hozzáférhető információs anyag nagyságából adódik.
Másodszor, részben a kiválogatás nehézségéből adódóan, részben azért, mert a kiválogatást véleményem szerint kutatási célok esetén csak olyanok tudják megfelelően végezni, akik maguk is aktívan részt vesznek kutatásokban, a kiválogatás elsősorban nem a könyvtáros feladata, hanem a megfelelő szakemberé. Most bizonyára igen sok könyvtáros nem értene egyet velem.
Harmadszor, a kiválogatást és a megfelelő adatok hozzáférhetőségét egyre inkább segítheti az információ technika fejlődése. A „metaadat” szón itt az elektronikus úton elérhető adatokat értem, amelyek egy gazdagabb, teljesebb információ állományt jelentenek. Ezek lehetnek nem digitális adatok - nyomtatott könyv, kép, kézirat - illetve digitálisak, tehát vagy egy létező és kézzelfogható mű alapján digitalizáltak, vagy „születésüktől fogva” digitalizált formában létező, a nagyközönség számára digitalizált formában közzétett művek. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, egy adat egy másik adathalmaz leírását is jelentheti, mint például egy katalógus a ritka könyvekre vonatkozóan.
Negyedszer, az adatok bővülése, amelyek meglétét és helyzetét az Internet és a World Wide Web segítségével meg lehet határozni, azt eredményezte, hogy a könyvtárosok számára a legfontosabb feladattá a rendteremtés vált a lehetséges (és gyakran valós) zűrzavarban. Nemzetközi szinten, örömmel fogadjuk azt a fejlődési irányvonalat, amely lehetőséget teremt az együttműködésre, átlépve így az államok határait, érintve a tudományterületeket, a gazdasági szektort és politikai szervezeteket. Példaképpen említhetjük a Dublini Határozatot, a digitális tárgy azonosítókat és a Z39.50-et. Megállapodás még nem született, és a kereskedelmi felhasználás terén még zajlik a vita a Microsoft, a Netscape, a Yahoo (stb.) között. De véleményem szerint a következő pár évben megszületik a megállapodás.
Ötödször, feltételezve, hogy a jövő hálózati infrastruktúrája lehetővé teszi az Internet-bázisú forrásanyag határtalan, globális elérhetőségét, felmerül a kérdés, hogyan lesznek képesek az egyes könyvtárak segíteni látogatóiknak az eligazodásban. Már jó ideje nyilvánvaló, hogy a válasz erre a problémára olyan programok létrehozása, amelyek bemutatják a forrásanyagok teljességét. A Londoni Természettudományi Múzeum éppen a közelmúltban kapott ígéretet a Nagy-Britanniai Felsőoktatási Intézettől arra vonatkozóan, hogy a Web-alapú forrásanyagokról, amelyek a természeti világ tárgykörébe tartoznak, leírást állítson össze, összefoglalva így a Biológia és Orvostudomány tárgykörébe tartozó összes információt. Ez az egész Nagy-Britanniára kiterjedő Információ Kereső Hálózaton belül működne.
Egy ilyen programnak a kifejlesztése része a világunkban folyamatosan zajló hasonló és egymásba fonódó fejlődési tendenciáknak. És habár elkerülhetetlen a tapasztalatszerzés, az erőfeszítések megkétszerezése, a helyezkedés, egyértelmű, hogy a társadalom nem tudja - vagy legalábbis a társadalomnak nem szabad - fenntartani az összes jelenlegi ilyen irányú kezdeményezést.