A muzeológia és a tudomány, különös tekintettel a néprajzi és történeti gyűjteményekre
Ivo Maroević
Muzeológiai Tanszék, University of Zagreb, Horvátország
A muzeológia az információ-tudományok része. Tárgya az ismeretanyag (mind szerkezetében, mind választékában) amelyet a múzeumi tárgyakról és gyűjteményekből szerezhetünk. A múzeumi tárgyak önmagukban is információ források, amelyeket azért gyűjtöttek egybe, hogy megőrizzék, értelmezzék és bemutassák mint az emberi élet, a társadalom és a fejlődés tanúbizonyságait. Sok esetben a különféle tudományos kutatások alapjaként szolgálnak.
A tudományok felosztása, amely a XVII. századtól indult meg, határozottan elkülönítette a természettudományt és a műszaki tudományokat a társadalomtudományoktól és általában a „humán” tudományoktól. A múzeumi gyűjtemények is követték ezt a megosztást, a XV. század „curiosa naturalia” és „curiosa artificialia” gyűjteményeitől a XIX - XX. század változatos szakgyűjteményei irányába. A múzeumi gyűjtemények alakulása és a tudományok fejlődésének kapcsolata ebben is tetten érhető. A muzeológia forrásai önmagukban is a múzeumi tárgyakon végzett tudományos kutatás eredményei, csakúgy mint a tárgyak meghatározása és azonosítása (fogalom, tartalom, aktualitás, szerkezet, funkció és történeti jelentőség szerint). Az eredmény a tárgyban „kódolt” üzenet értelmezése. A muzeológusi munka új ismereteket tár fel a kulturális örökséggel kapcsolatosan, mint egy alapvető tudományág szimbolikus „terméke”.
A muzeológia a tudást két módon fejleszti: alakítólag, illetve összefüggéseiben. Így a múzeumi „közlés” legáltalánosabb formája, a kiállítás segít abban hogy különbséget tehessünk a tudás reprezentációja és prezentációja, azaz ábrázolása és a bemutatása között, mint a múlt és a jelen közötti különbség érzékeltetése.
A múzeumi tárgy kapcsolatot jelent a muzeológia és az alapvető tudományágak között. Ez utóbbiak ismeretekkel, tapasztalatokkal ruházzák fel a szakembereket, hogy megértsék a tárgy formájában, anyagában rejlő üzenetet.
A muzeológus felhívja a figyelmet a tárgy jellemzőire és ezek értelmezésének sokoldalúságára. A múzeumi tárgy az információ és a tudás forrása, hordozója és közvetítője.
A múzeumi gyűjtemények különleges szervezetek. Egyenként különféle egységek, amelyeket a muzeális tárgyak, mint közös jellemző köt össze. Önálló élettel rendelkeznek, amely bizonyos értelemben ellentmondásos: egyszerre analitikus és szintetikus.
A néprajzi és a történeti gyűjtemények az emberi lét, élet és történelem széles területét fedik le. Kiterjednek a mindennapi élet, szokások és hagyományok területére. Számos elfelejtett gondolat, technika valamint életmód és emberek közötti kapcsolat tükre a múzeumi tárgy. Ugyanakkor, az ember természethez, gazdasághoz, termeléshez és életszínvonalhoz kapcsolódó tudásáról számos ismeretet nyerhetünk a gyűjtemények kutatása és értelmezése során. Sok, egymással párhuzamosan fejlődő „világot” fedezhetünk fel, amely alátámaszthatja a szaktudományok objektivitását. A muzeológiai hozzáállás nem konkurens vagy ellentétes, hanem kiegészítő jellegű bármely más tudományos megfigyeléshez képest.
A néprajzi és történeti gyűjteményekkel rendelkező múzeumok számára nagy kihívást jelent az a tény, hogy ma a holnap számára gyűjtünk és ezzel a jelent kell szolgálni. Meg kell őrizni saját korunk emlékanyagát is a jövő generációk számára. A múzeumok és a kor tudományának kapcsolata jelentősen előreviheti a jövő gondolkodását is.