Felhasználói tanulmányok és a dokumentumok elérhetősége: a gyűjtemény szervezésétől az elérhetőség megszervezéséig

Niels Ole Pors

Bevezetés

A tanulmány a felhasználói tanulmányok és a gyűjteményi menedzsment kapcsolatának néhány koncepcióját és felfogását vizsgálja. E kontextusban pedig felvetődik a minőség és teljesítmény mérésének fogalma is, minthogy e témák egymással szoros korrelációban vannak. A tanulmány fő célja tehát a különböző gyűjteményi menedzsment megközelítések létjogosultságának megvizsgálása a digitális vagy még inkább a "hibrid" könyvtárak esetében.

A teljesítmény mérésének szélesebben vett területén az utóbbi évtizedek figyelmének középpontjában a gyűjtemény és a gyűjteménynek a felhasználókhoz fűződő viszony állt. Ebben a tekintetben különös figyelmet érdemel a minőség fogalma. ^[1]

Mi a minőség?

Elsőként arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a minőség fogalma nem objektív meghatározás. Olyasfajta társadalmi felépítményről van szó, amely sok szálon kötődik az ideológiai megközelítésekhez, mérési módszerekhez, a mutatók definíciójához és a különböző percepciókhoz, csakhogy néhányat említsünk azon tényezőkből, amelyek a fogalom jelentését befolyásolják. A minőség ilyenformán relatív és viszonylagos fogalom.

A könyvtári szolgáltatások minőségének vizsgálata során azt mondhatnánk, hogy azoknak végső célként azt kell megállapítaniuk, jók-e a könyvtár szolgáltatásai. Csakhogy ezt meglehetősen nehéz megállapítani. Ehelyett olyan vizsgálatokat végzünk el, amelyek azt tanulmányozzák, milyen minőségben végzi a könyvtár azt a szolgáltatást, amit valójában nyújt.

Ha a dokumentumok és gyűjtemények minőségét történeti távlatban általánosságban vesszük szemügyre, igen elnagyolt megállapításként azt mondhatjuk: a minőség definíciói igen különböző formákat öltöttek a történelem folyamán.

A régi szép időkben a minőségi gyűjtemény egyet jelentett egy olyan gyűjtemény fogalmával, amely megfelelő nagyságú és megfelelő mértékben fogja át a különböző történelmi területeket és témákat. A minőséget gyakran szakértők ítélték meg vagy különböző sztenderdek és követelmények alapján osztályozták. A jelmondat - úgy tűnt - a következő volt: "Minél nagyobb, annál jobb". Ez mindenképpen egyfajta könyvtárosi szellemű felfogásra utalt. A minőség fogalmának középpontjában a gyűjtemény állt.

Más megközelítéseket - melynek mindnek megvolt a maga pozitív és negatív oldala - a gyűjtemény minőségének mutatójaként alkalmaztak. Ez lehetett a kölcsönzők száma viszonyítva a készlethez vagy a készlet viszonyítva a beszerzésekhez. Máskor a gyűjtemény éves forgási sebessége által meghatározott kihasználtság döntött, valamint ennek variációi a gyűjtemény különböző részeiben. Találkozhatunk a könyvtáron belüli kölcsönzések számának százalékos meghatározásával is a különböző osztályokra vetítve. A százalékos mutatók sokszínűsége a gyűjtemény torzítottságára utal. Különösen a kutató könyvtárak dolgoztak szabályorientált gyűjteményi politika alapján, ahol az akvizíciós költségvetés olyan jelenségek függvénye volt, mint a fakultás mérete, a különböző kategóriákra eső tanulók száma, a PhD diákok mennyisége és más mérhető objektív információk.

A fent említett megközelítésekre jellemző, hogy ezek egy bizonyos fokig gyűjteményorientáltak. Az elmúlt két évtized folyamán egy felhasználóorientáltabb megközelítés került a gyűjtemények minőségéről szóló viták középpontjába. Ebben számos kulcsfogalomnak volt szerepe. Mint például az anyagok elérhetőségének és hozzáférhetőségének kérdése, az ILL időszerűsége, a selejtezés és leírás következményei,a sorban állás és várakozás elméletei, és persze a különböző elemek költségtényezői.^[2]

Ebben a viszonylatban különösen az elérhetőség koncepciója fontos. A koncepció felhasználó központú és gyűjteményi viszonylatban többek között válasz a kérdésre: "Mi a valószínűsége annak, hogy megtalálom a polcon azt a dokumentumot, amit ma keresek?" Mondhatnánk, hogy ez már a gyűjtemény vagy könyvtári részgyűjtemény értékelésének végső kritériuma. Természetesen felmerülnek problémák. Úgymint: nem áll rendelkezésünkre objektív mérőműszer. A 100% elérhetőség azt feltételezné, hogy az illető könyvtár minden egyes anyagot, amit valaha kiadtak, beszerezte, és soha semmit nem kölcsönzött ki. Ehelyett azonban azt javasoljuk, vessünk egy pillantást arra, miként változik az elérhetőség a gyűjtemény különböző részeiben.

Manapság a gyűjtemény fejlesztése egy olyan környezetben történik, amely tele van új lehetőségekkel és kihívásokkal. A gyűjteményfejlesztés hagyományos célkitűzése az volt, hogy teljesítse a könyvtár "misszióját", mégpedig megteremteni az információkészletet és biztosítani a hozzájutás lehetőségét. A gyűjteményfejlesztő könyvtárosok munkájának gyümölcse egy olyan termék, amely a gondolat és kultúra örökségét közvetíti. A könyvtárosok elvei majdnem két évtizeden keresztül egy olyan küldetésre alapozódtak, mely annyi idős, mint maguk a könyvtárak. Mivel a változások azokat az intézményeket - vagy funkciókat - érintik a legkeményebben, amelyek régi tradíciókra tekintenek vissza, a gyűjteményfejlesztés meglehetősen nehéz helyzetben van, amikor egy örökség által kapott terméket minden korábbinál nagyobb számú olyan elvárás érint, ami a hozzáadott értéket preferálja. Ahhoz, hogy a gyűjteményfejlesztést azokhoz a követelményekhez tudjuk igazítani, amelyek a gyűjteményt harmonikusabban akarják új környezetükbe illeszteni, új megközelítésekre van szükségünk.

A felhasználók információhoz és dokumentumokhoz való hozzájutásának igényeit leggyakrabban a sürgősség jellemzi, és az igények legalább annyira változatosak, mint kielégítésük módjai. Az azonnali hozzáférhetőség jelen kontextusban kulcsfontosságú tényező. A könyvtárakon kívül van még egy-két tényező, amelyek az igényeknek legalább néhányát képes kielégíteni. Könyvtári környezetben számos jelenség van, amelyek - gyakran mással kombinálva - az igények kielégítésére irányul. Idetartozik a beszerzés és a hagyományos gyűjtemények fizikai fejlesztése; a könyvtárközi kölcsönzés, hozzávéve a manapság már megvalósítható szolgáltatást, a dokumentuok leszállítását; valamint az IT hálózatokon keresztül eljuttatott digitalizált anyagok "virtuális" hozzáférhetőségét. A folyamatok megközelítését a következőképp írhatjuk le:

ˇ csak eseti

ˇ csak meghatározott időre

ˇ csak amikor úgy tetszik

A módszerek egyensúlya, amellyel megteremtjük az anyagokhoz és információhoz való hozzájutás biztosításának optimális megoldását olyan feladat, mely stratégiai gondolkodást és operációs tervezést igényel.

Bizonyos fokig a fentiek párhuzamként is értelmezhetők a többi, minőségi szolgáltatást ellenőrző teljesítménymérés mellett, mint például az a nagyszámú vizsgálat, amely a referenciaszolgáltatás minőségét ellenőrzi. A teljesítmény mutatóját általában a helyes és helytelen válaszok százaléka adja. Tanulmányok százai bizonyítják, hogy egy gyors referenciakérdésre adott helyes válasz valószínűsége százalékban kifejezve általában 40-60%. Amikor az ilyen jellegű tanulmányok sűrűbben kezdtek el felbukkanni a szakmai lapokban, elég nagy volt a felháborodás a könyvtárosok körében. Sok könyvtáros állította, hogy a gyors referenciakérdésekre 100%-os helyességgel kellene válaszolni. Gondoljunk csak a konzekvenciákra. A korábbi állítás azt jelentené, hogy egyetlen tranzakció roppant hosszú ideig tart, és számtalan olyan felhasználó van, akit egyáltalán nem szolgálnak ki, mert ők várólistán voltak egy látható vagy nem látható helyen.

Én korábban azt állítottam, hogy ez a példa analóg a dokumentumok beszerezhetőségével. Nyilvánvaló, hogy az olyan koncepciók közötti viszony, mint beszerezhetőség, információszükséglet, információkereső magatartás és a szolgáltatásokkal való megelégedettség a könyvtárvezetők kiemelt figyelmének központjában áll. Ebben a kontextusban tehát a fogyasztói elvárások koncepciója nagyon fontos. Az elvárások pedig szoros kapcsolatban állnak a szolgáltatásokkal való elégedettséggel.^[3]

A szolgáltatás minősége mindig is egyfajta kompromisszum lesz a következő tényezők teljesítése között:

1. Beszerezhetőség

2. Sorbanállás vagy várakozási idő, ill. holt idő

3. A szolgáltatás költsége vagy minimális hasznossága.

A fenti három tényezőt figyelembevevő szolgáltatást elég könnyű megvalósítani. A dokumentumok adott kereslethez viszonyított számának kikalkulálásakor pl. nemegyszer e fenti faktorok adták az alaptényezőket. ^[4]

Nézzük például az alábbi példát a beszerezhetőség alapfogalma alapján:

Készlet	Elérhetőség
1 példány	50%
2 pld.	75%
3 pld.	85%
4 pld.	90%
5 pld.	93%
6 pld.	94%

Amit itt látunk, az pontosan a három tényező kombinációjának hatása a szolgáltatás minőségére - amennyiben a minőségi szolgáltatást az elérhetőség egy bizonyos fokaként értelmezzük. Fontos hangsúlyozni, hogy a fenti számok csak példák. A valóságban a százalékok pontos kiszámítása az érkezés és a kiszolgáláshatékonyság potenciáljának sémájától függ. Mégis könnyű belátni, hogy az illusztrált elv szinte valamennyi könyvtári szolgáltatásra alkalmazható. Csak hogy néhányat említsünk:

1. A referenciagyűjtemény nagysága

2. A bibliográfiai adatbázis nagysága

3. A szolgáltatópontok száma

4. A szolgáltatószemélyzet nagysága

5. Az adatbázis gondozóinak száma

6. Az online elérési pontok száma

7. Az olvasóhelyek száma.

Az érdekesség az, hogy ha valaki a minőségi szolgáltatás koncepcióját elkezdi ezen a matematikaibb vagy statisztikaibb módon szemlélni, nyilvánvalóvá válik számára, hogy a minőségi szolgáltatás mindig is egyfajta egyensúlyozás lesz. A balanszírozás a szakmai követlemények tulajdonképpeni objektív megvalósítása, valamint a fogyasztói elvárások és megelégedettség között fog folyni. ^[5]

A teljesítmény mérése és a teljesítmény mutatói

A 90-es években meglehetősen sok erőfeszítés történt olyan mutatók kifejlesztésére, amelyeket fel lehetne használni a teljesítmény mérésére. Kézikönyvek és útmutatók születtek mind a szakemberek tollából, mind nemzetközi szervezetek, magánügynökségek és kormányszervek kiadásában. Már kétévente megrendezésre kerülő konferenciánk is van, amely kizárólag ezzel a témával foglalkozik.

A mostanában publikált különböző teljesítménymérők - melyeket egy bizonyos fokig követelményként is állítottak elénk - elég nagyszámú könyvtári szolgáltatásra is alkalmazhatók. A legtöbb szakkönyvben ugyanazt a 4-5 mutatót tárgyalják, ezek a gyűjteményre és különböző aspektusaira vonatkoznak, mint pl. az elérhetőség és könyvtáron belüli kölcsönzési sebesség. Pár mutató a referenciaszolgáltatás minőségét és a katalógus használatának egyszerűségét méri. Az alkalmazottakra vonatkozó követelmények, mint barátságosság és kompetencia most kezdenek prominens helyet nyerni a teljesítménymérésben. Ezeken kívül a fogyasztói megelégedettség mértéke szintén kiemelt helyet kap mint javasolt teljesítménymutató.

Több mint egy évtizedbe telt, hogy olyan szervezetek is kiadják kézikönyveiket, mint az IFLA, UNESCO és különböző könyvtári szervezetek. A mutatókat tesztelni hatalmas energia és nem is mindig lehetséges lefordítani vagy más kulturális kontextusban alkalmazni őket. Ehhez helyi módosításokra van szükség. Másképpen ez azt jelenti, hogy - csakúgy, mint a minőség fogalma - a teljesítménymutatók is relatív mértékek, melyek a rendszert irányító helyi szervezetet, kultúrát és tőle elválaszthatatlan ideológiai vonásokat tükrözik.

Fontos megjegyezni, hogy a teljesítménymérők csak akkor nyernek értelmet, ha egy menedzsment rendszerbe illeszkednek, ahol a mérésekre rendszeresen sor kerül. Szintén kiemelkedő fontosságú, hogy a mérések eredményeit a célok és kezdetek viszonylatában kell értelmezni. Korrekt számok nincsenek. Az eredmények szervezetpolitikai döntésekből következnek, melyek az egyes könyvtárak céljaiból nőnek ki. Alkothatnak a szolgáltatás színvonaláról szóló megállapodást, ez igen népszerű gyakorlattá vált - különösen a brit intézményekben. Szintés fontos figyelembe venni, hogy a teljesítménymérők mutatókon keresztül történő alkalmazása csupán jelzés a helyzet minőségéről. A teljesítménymérés igen ritkán hatol a tényezők kapcsolatának mélyére. ^[6]

Pár évvel ezelőtt nagyszabású felhasználói vizsgálatot végeztem az információkeresők magatartásáról, elvárásairól és a szolgáltatásokkal való megelégedettségükről. A tanulmány mintegy 3000 diák könyvtárhasználatát elemezte. Az egyik érdekes eredmény az volt, hogy a felhasználóknak a szolgáltatásokkal való elégedettsége korántsem olyan magas, mint azt az adatok valós elemzésének megkezdése előtt gondolnánk, és különböző alcsoportokat hoznánk létre. Az természetesen igaz, hogy az általános megelégedés majd minden felhasználói tanulmány szerint magas. A különbségek viszont a vizsgálatok végére igen szembeszökőek lehetnek. A tény pedig, hogy általában jó a megelégedettég foka a viszonylag alacsony szintű elvárásokból és a könyvtárrendszerek lehetőségeinek nem kellő ismeretéből is fakadhat. ^[7]

A tanulmány bemutatta, hogy a magas elégedettségi fok összefügg a könyvtárrendszer többfunkciós felhasználásával, amely általános jelenség. Az is megerősítést nyert, hogy az egyedüli tényező, mely a fogyasztói elégedettség tekintetében igazán számít, a dokumentumok elérhetősége. Emellett meglehetősen aggasztó, hogy a tanulóknak viszonylag nagy százaléka nem jut hozzá egyetlen dokumentumhoz sem. Módszertani szinten rámutattak, hogy az általános észlelésre vonatkozó kérdések nagy mértékben függenek az aznapi látogatás tapasztalatától. A különböző szolgáltatások esetében szoros összefüggés mutatkozott a tulajdonképpeni magatartás és az igények általános észlelése között is. Ez a válaszok konzisztenciájára enged következtetni.

A vizsgálat és az eredmények egy nagyon fontos szempontot erősítettek meg. Ha a teljesítménymérések figyelembe veszik a fogyasztói elégedettséget, elsődleges fontosságú, hogy a könyvtár tisztában legyen vele, mely szolgáltatások gyakorolják a legnagyobb hatást a megelegédettség fokára. Nálam az összes Dániában végzett kutatásomnál az derült ki, hogy a dokumentumok azonnali elérhetősége jelenti a kulcstényezőt. Különösen fontos ez a digitális könyvtárak esetében. Egészében véve a különböző változók egymáshoz való viszonyának különböző típusait próbáltam meg demonstrálni, melyek a magatartás, percepció és elvárások mutatói lehetnek. E viszonyokat úgy tekinthetjük, mint az információszerzésre irányuló felhasználói magatartás egy általánosabb elméletének apró elemeit.

Sajnos mai ismeretetanyagunk alapján nagyon nehéz lenne messzemenő következtetéseket levonni az információkereső magatartásról és a keresés sémáiról egy olyan korban, amikor a felhasználók digitalizált felhasználók leszek. Már az több, mint 20 évet vett igénybe, hogy az információ felhasználásának elméletei modelljét a hagyományos könyvtárra vonatkoztatva kidolgozzuk. Arról pedig egyszerűen fogalmunk sincs, hogyan fogja a könyvtárak és felhasználók viszonyát befolyásolni a virtuális gyűjteményekhez való hozzáférés. Szakmánknak ez lesz az egyik fő kutatandó területe az elkövetkezendő években.

A digitális könyvtár

Az elmúlt évek során számos erőfeszítés történt a digitális - vagy nevezzük hibridnek - könyvtár teljesítménymérőinek kidolgozására. Itt szeretném felhívni a figyelmet valamire. Ha ez annyi ideig fog tartani, mint a hagyományos módszerek kifejlesztése, a kutatási hagyományok igen nagy bajban vannak, hiszen a kidolgozói munka ideje alatt egészen bizonyos, hogy a felhasználók keresői magatartása is drasztikusan változni fog.

A teljesítményméréseket lehetővé tévő egyik tényező az volt, hogy az elméleteknek legalább bizonyos elemeit meg lehetett fogalmazni. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy létezett valamilyen fokú stabilitás a felhasználók információs igényeiben és kereső magatartásában.

Ilyen stabil elemnek tekinthetjük például a böngészést, mint a könyvtárorientált kereső magatartásnak legjellemzőbb fajtáját. Számos tanulmány igazolta, hogy az információkeresésnek ez a formája játssza a legnagyobb szerepet a kutatók körében is. A másik elem az információhoz való hozzájutás könnyűsége volt. Utóbbi nagy valószínűséggel fontosabb szerepet játszott, mint az információ minősége. A könnyű felhasználás mindig is alapvető fontossággal bírt. Ez az egyik oka annak, hogy a fogyasztói elégedettség az ILL-lel mindig is meglehetősen alacsony fokon állt.^[8]

A környezet változása a könyvtárak szempontjából kiemelkedő fontosságú. Itt véleményünk szerint az egyik tényező az új oktatási módszerekből adódó tanulói magatartás: az önállóság és modularizáció, melyek együttesen hatalmas szükségletet teremtenek a könyvtári anyagok iránt. A könyvtár szerepe - mind a közkönyvtáraké, mind a kutatói intézményeké - meg fog változni, akárcsak a teljesítménymutatók. Jelenleg igen nehéz előrejelezni a könyvtárnak valamennyi új funkcióját, mégis ügyes találgatással a következőket feltételezhetjük:

A könyvtár a jövőben valószínűleg fontosabbá válik mint objektív információszolgáltató. A könyvtáros szerepe a források minőségének megítélésében és elérhetőségük biztosításában folytatódik, sőt egy információs társadalomban még jelentősebbé válik.

A könyvtár mint információs központ tovább él. Az emberek a könyvtárba mennek el információért, és ez csak folytatódik, sőt megkönnyebbedik, ahogy a szervezeteket, intézményeket és kutatóközpontokat már elektronikus úton is fel lehet keresni. A forrásokhoz és technológiához való hozzáférés egy újabb és nagyon fontos szolgáltatói elem. Ez megköveteli majd a könyvtárosok készségeiben bekövetkező változásokat. A diákoknak és kutatóknak újfajta tudásra lesz szükségük, hogy megtalálják a website-ot, s nem kétséges, hogy a könyvtárosokra új feladat hárul az információtechnika oktatásának kiharcolásában vagy a számítógéphasználat tanításában. Az információs technológia hosszú ideig még hiányosan fog a társadalomhoz eljutni. Lesznek emberek, akiknek nincs Internet-hozzáférésük vagy nem juthatnak hozzá egyéb technológiákhoz. ĺgy a könyvtárakra marad a feladat, hogy a felhasználók és potenciális felhasználók számára hozzáférhetővé tegyék az információt.

Egy másik és igen érdekes feladat lesz valamilyen nyilvános fórum létrehozása. Tisztában vagyunk vele, hogy az informális információ nemcsak az átagpolgár számára módfelett fontos, de a kutatóknak is. Egy nyilvános elektronikus fórum, "chat" szoba kialakítása lehetőséget adna az embereknek, diákoknak és kutatóknak egyaránt, hogy publikus teret kapjanak kérdéseik megvitatására vagy új kutatási ötleteik kipróbálására.

A metaadatbázis kérdései egyre fontosabbá válnak: a könyvtárosoknak lehetőségük nyílik rá, hogy részt vegyenek az Internet strukturálásában. Jelen pillanatban az embereket jobban érdekli, hogyan tegyék az információt elérhetővé az interneten, mint hogy hogyan lehet a már ottlévő adatot megtalálni, de ahogy egyre több információ kerül fel a hálóra, az információmenedzsment alapvető fontosságú lesz.

Az elektronikus könyvtár nemcsak egy felkapott szó. Sok tekintetben már most valóság, amivel tudni kell bánni. Ami most elektronikus formában jelenik meg (OPAC, online elektronikus bibliográfiák, könyvek és újságok), tekinthető úgy, mint csupán új nyomdatechnológia. A folytonosságnak e folyamatában azonban radikális változásra is lehetőség van. Különösen a tudományos kommunikáció terén, amely természetszerűleg a kutató és tudományos könyvtárak állandó érdeklődésének középpontjában áll.

A felsőoktatás trendjei nyilvánvalóan befolyásolják az egyetemek és akadémiai elismerések rendszerének hagyományos szerepét, melyeket korábban elsősorban a publikációk, referenciák, kiemelkedő kritikák, tudományos társaságokban és szervezetekben szerzett tagság vagy szerkesztőbizottsági munka alapján adományoztak. Szintén rá kell mutatnunk, hogy a tudományos társadalom igen gyakran jelentéktelen ellenszolgáltatás fejében is odaadta szellemi termékét a kívülállóknak. A tudományos intézetek előrelépési struktúrája olyan szituációt teremtett, amelyben a tudósok szinte ingyen az újságok rendelkezésére bocsátották szerzői jogaikat, csakhogy munkájuk nyomtatásban megjelenjen. Ebben a kontextusban különösen érdekes, hogyan fogja az információs technológia gyors változása a tudományos közösségek kommunikációs rendszerét befolyásolni. E rendszer megváltozása pedig feltehetőleg hatást gyakorol majd a hagyományos könyvtárrendszerre is. Az oktatás stílusának módosulása az utóbbi évekbe megváltoztatta az anyagok felhasználásnak módját. A modularizáció koncentrálja az adott időpontban szükséges anyagok iránti igényt. A diákközpontú és önszabályozó tanulás arra kényszeríti a tanulót, hogy több projektszerű munkát és önálló projektet végezzen el, mely megnöveli az egyetemisták és diploma előtt állók folyóiratok iránti igényét.

A tudományos kommunikáció legfontosabb tényezője a tudományos folyóirat, melyet jelen pillanatban többféle formában publikálnak. A kutatókönyvtárak költségvetésének jelentős részét a folyóiratok viszik el, s ezek ára úgy tűnik gyorsabban növekszik, mint a normál infláció. Az elektronikus cikk teljesen megfelel a tudományos társadalom hagyományos normáinak. Elektronikus úton nagyon gyorsan elterjeszhetők a kutatási eredmények és természetesen azonnal megkezdődhet a tudományos vita, mely rövid úton újabb kutatást gerjeszthet. Ami az egyes kutatót továbbra is elsősorban érdekelni fogja, az munkájának értékelése és egy olyan rendszer megléte, mely lehetővé teszi a legmagasabb elismerést és besorolást.

Szemléltethetünk néhány problémát, mely az elektronikus információt és használóit érinti, amikor az elektronikus újságok és olvasóik viszonyát vizsgáljuk.

Jelen pillanatban megkérdőjelezhető az elektronikus újságokhoz való gyors hozzáférés lehetősége. Megtaláljuk őket egyetemi könyvtárakban, ahol legtöbbször foglaltak az erre kijelölt PC-k, el kell viselni, hogy egyfolytában figyelnek bennünket és az anyagot legtöbbször tilos letölteni vagy kiprintelni. A tudósok olvasási szokásai nem olyanok, mint egy desktop mellett ülő felhasználóé. Ők olvasnak utazás közben, otthon, és így tovább. A papír valahogy kényelmesebb. A számítógép esetében a letöltési idő legtöbbször túl hosszú, és néhány elektronikus lapunk hozzáférése olyan komplikált, mely szinte kizárja a használatát. Mindez a kezdetleges képernyői megjelenítéssel együtt azt eredményezi, hogy az elektronikus újságok kihasználtsága sokkal gyengébb, mint lehetne. Egy másik jelenség, amely csökkenti az ilyen lapok érvényesülését, az a mód, ahogy a kiadó a dokumentumot csomagolja. Az átlagos kutatót érdekli, hogyan jelennek meg egy adott tudományterület főbb lapjai, majd a speciális kiadványok. A különböző website-okon, a más-más módon, kóddal, kereső menüvel felépített CD-ROM-okon azonban mindez szétaprózódik, mely a böngészést rendkívül felhasználó-ellenessé teszi. Szintén probléma, hogy az elektronikus újságok drágák. Pedig legtöbbször csak a papírkiadás szimpla másolatai, amire azonban a kiadó extraköltséget terhel, mivel az bekerült az elektronikus sajtóba. És ez a problémáknak csak egy rövid listája, amit bármikor tetszés szerint bővíthetünk.

Mi következik mindebből egy könyvtár számára? A kutatókönyvtárak nyilvánvalóan változni fognak, ez a folyamat azonban hosszabb időt vesz igénybe. A belátható jövőn belül lesznek persze papírra nyomtatott könyvek és újságok, ezek azonban egyre kisebb szerepet játszanak majd a tudományos társadalomban. A könyvtárnak ki kell fejlesztenie a maga tanulást segítő rendszerét, ahol a tudósok, tanárok és diákok egy nagyon komplex komputerközvetítésű plénumon érintkeznek. Ezek a változások sokkal mélyebbek lesznek, mint azt ma el tudnánk képzelni. Rövid távon pedig a könyvtárak - különösen a hibrid könyvtárak - feladata azzal egészül ki, hogy ezt a kettős információs rendszert költséghatékony módon működtesse.

Következtetés

A fent leírt nagyon gyorsan változó környezet azt jelzi, hogy a digitális könyvtár minőségi működtetésével kapcsolatos munka nehéz feladat lesz. Legalábbis, ha nem csupán az elérések és letöltések számát figyeljük. Amit a mai szakirodalomban látunk, bizonyos mértékig a létező mérések és mutatók digitális környezetben való alkalmazása.

Mostani tanulmányomban a minőség fogalmának egy összefoglalóbb változatát igyekeztem felvázolni, mely az elérhetőség, várakozási idő és költség, illetve a minimális hasznosság elvének egyensúlyán alapszik. A fenti elemeket tartalmazó minőségfogalom képes a szolgáltatás mennyiségi jellemzőinek mérésére is, de a fogalomnak az összefüggéseken alapuló és relatív jellegét tekinti elsődlegesnek. Ilyenformán hatással van a mutatók definiálására. A mutatók tudományos számok helyett politikaibb és döntésorientáltabb jelleget öltenek, miáltal értelmezésük könnyebbé válik.

A technológiai fejlődés következményeinek felbecslése igen eltérő tanulási és kommunikációs struktúrát feltételez az elkövetkezendő években. Ezek a társadalmi trendek meg fogják változtatni fogyasztói csoportjainkat, ahogy változnak az információs szükségletek és információkereső magatartás sémái. A digitális forrásokat ma még a nyomtatott anyagok kiterjesztésének tekintjük. Ez a megközelítés nagyon tradícionális, s épp ezért megpróbáltam jelezni a várható sokkal komolyabb változásokat. A minőség mérésének, a teljesítménymérőknek és mutatóknak számításba kell venniük ezt az új valóságot.

Ez pedig csak egy újabb módja annak, hogy kihangsúlyozzuk: a mérés, különösen az elektronikus források mérése a gyűjteménymenedzsmentben még igencsak kezdetleges formában van.