Festett famennyezet Gogánváraljáról
Szentgyörgyi Edit
Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, Budapest
A legrégibb magyarországi festett kazettás famennyezetet 1869-ben fedezték fel Gogánváralján, a Kis-Küküllő menti kicsiny erdélyi falu templomában. Gyorsan bekerült a tudományos köztudatba, s művészi kvalitását és tudományos jelentőségét felismerve, 1903-ban megvásárolta a Szépművészeti Múzeum. A mennyezet nagyon rossz állapotban volt, mivel a templomban a rossz tetőzet miatt beázott. A múzeumban a táblák egy részét ki is állították, nagyobbik részük azonban (állapotuk miatt is) évtizedekre raktárban maradt. 1973-ban, a Szépművészeti Múzeumból a Régi Magyar Gyűjteménnyel együtt a famennyezet is átkerült a Magyar Nemzeti Galéria új otthonába, a Budavári Palotába. 1999-ben, teljes restaurálása után került fel végleges helyére, a Nemzeti Galériának az erdélyi késő középkori szárnyasoltárokat bemutató termében. Azóta - vagyis közel száz esztendeje -, hogy Gogánváralján lebontották eredeti helyéről, a festett famennyezet a maga teljességében újra most vált láthatóvá először.
A famennyezet hatszor nyolc négyzet alakú kazettára oszlik, a mezőket levélsorral díszített keretlécek választják el egymástól. Elrendezésében bizonyos szabályosság tükröződik; a kerek mezőbe foglalt kompozíciók (bennük figurális ábrázolásokkal vagy címerekkel) határozott rendben váltakoznak. Az egyes kazetták dekorációja rendkívül változatos; túlnyomó többségükben késő gótikus lombornamentika burjánzik, az indák között megbúvó alakokkal, a nagyméretű rozetták szabályos váltakozása, a babérlevelekből összefűzött koszorúk azonban már a reneszánsz stílus jelenlétéről tanúskodnak. A mennyezet előkelő helyén látható Bethlen-címer, és Szent Miklós püspök figurája alapján valószínűnek tartjuk, hogy a mű megrendelője (V.) Bethlen Miklós lehetett, aki 1503 és 1519 között volt Gogánváralja birtokosa.
A mennyezet restaurálása
A mennyezet eredetileg negyvennyolc darab 100 x 100 cm-es kazettából állt. A kazetták párosával egy-egy210 x 100 cm-es táblákat alkotnak; a táblák három deszkából épülnek fel. A kazettákat két oldalán ferdén metszett léc takarja, és a közepén hengeres léc díszíti. A lebontás után szétesett táblákat három merevítő léccel fogatták össze. A táblák repedezettek, a fa zsugorodása következtében az illesztések kicsit eltávolodtak egymástól. A fa a beázásoktól gombásodott, és olyan állapotba került, hogy érintésre szétszentgladt. A festett felületen alapozás nélkül felvitt, enyves szentgfesték és meszes festék található. A festés erősen megkopott, a beázások következtében helyenként teljesen eltűnt.
A táblákat igen óvatosan kellett tisztítani, és a felületi tisztítás közben konzerválni. Csak a festett felület védelme után kezdődhetett a hordozó mentése. A későbbi hevederezést, szegelést el kellett távolítani. A deszkákat Paraloid B72 toluolos oldatába merítettük úgy, hogy a konzerváló anyagnak nem volt szabad a festett felületre átivódnia. A konzerválás után kerülhetett sor a táblák hiányainak pótlására, ami aprólékos, a fa tulajdonságait ismerő és értő, rendkívül precíz munkát követelt. A festett felület retusálásához és helyenkénti rekonstrukciójához hiteles támpontunk volt Gróh István pontos akvarell-másolata. Az esztétikai kiegészítés akvarellel készült, vonalkázott technikával. A mennyezetet festett oldaláról klucell alkoholos oldatával védtük.
A munkában részt vett restaurátorok
Balázsovits Zsuzsa
Hoffer Andrea
Juhász István
Kázik Márta
Lakatos József
Lente István
Németh Gábor
Szentgyörgyi Edit
Szutor Katalin
Takácsné Szabó MariannaKépek
1. kép: Festett famennyezet Gogánváraljáról, helyreállítva
2. kép: A restaurálandó kazetták állapota a munkát megelőzően
3. kép: Párosával elhelyezett kazetták, restaurálás után
4. kép: Párosával elhelyezett kazetták, restaurálás után