A régészet a történettudomány olyan kiegészítő tudományága, amely a történelem során keletkezett és ránk hagyományozódott tárgyi emlékekkel foglalkozik. A régészeti tárgy fogalma és forrásértéke azonban folyamatosan változik a tudományág fejlődésével együtt. A régészeti tárgy „megszerzése” a múlt században a tudományág egyik legfontosabb feladatának számított. A megszerzés körülményei ekkor még alárendelt szerepet játszottak. A tudományág fejlődése napjainkra azonban már a régészeti tárggyal egyenértékűvé tette annak lelőkörülményeit, összefüggéseit. A tárgy forrásértéke és művészi-esztétikai értéke ma már nem feltétlenül függ össze.
A régészeti tárgy forrásértéke a különböző történeti korokban
A régészeti tárgy forrásértéke a különböző korokban más és más, attól függően, hogy a tárgyi emlékanyagból levont következtetések, mely mértékben épülnek be az adott kor történetébe, azaz milyen léptékű a levonható következtetések köre. Az őskorban - írásos források híján- egyetlen forrásunk a régészet. Így az ebből a korszakból származó tárgyi emlékanyag forrásértéke felértékelődik. A római és a korai középkor történetére vonatkozóan a tárgyi emlékanyag részben kiegészítő forrás. Egyfelől az antik szerzők műveiből ismert „makrotörténelem” eseményeit, tendenciáit egészítik ki. Másfelől azonban az írott források perifériáján lévő régiók történetére vonatkozóan kizárólagos ismeretanyaghoz juthatunk általuk. Nagyrészt ez vonatkozik a későbbi középkor időszakára is, amelyben a régészeti leleteken keresztül egy-egy ismert történeti esemény új megvilágításba kerülhet, újabb részlete válhat ismertté, differenciáltabb képet nyerhetünk a vizsgált időszakról.
Az újkori régészet, hazánkban egyelőre csak igen kis mértékben gyakorolt ága a tudománynak. A korábbi időszakoknál sokkal jobban dokumentált közelmúlt, ma már nem fellelhető tárgyait hozza felszínre, a jól ismert történelmi események egyfajta „illusztrációjaként” szolgál. Ezekben az esetekben hosszabb időszaknak kell eltelnie, míg a tárgyakból levonható következtetések történeti ismereteink közé beépüljenek.
Mitől válik a régészeti tárgy történeti forrássá?
Egyes esetekben a régészeti tárgy már előkerülésének pillanatában betölti információhordozó szerepét. Míg más tárgyak csak jelentősebb beavatkozást követően - restaurálás, rekonstrukció, stb. - válnak alkalmassá arra, hogy következtetéseket vonjunk le belőlük. A régészeti tárgyak forrásértékét jelentősen megnövelték az elmúlt időszakban a természettudományos anyagvizsgálati módszerek (petrográfia, neutronaktivációs vizsgálat, stb.).
Mi tartozik a régészeti tárgy fogalmának körébe?
A csaknem másfélszáz éves tudományág kezdeti szakaszában elsősorban a kiemelkedő művészeti értékű, valamint az ép tárgyak (művészeti emlékek, használati és viseleti tárgyak) kerültek a régészeti gyűjteményekbe. Kiemelkedő jelentőségűnek számítottak a feliratos emlékek. A múlt században létrejött nagy régészeti gyűjtemények egyedi tárgyak összességéből álltak. Ma már valamennyi, a lelőhelyről származó tárgyi emléknek (építmények, szerves maradványok) helye van a már többnyire szakosodott „szakgyűjteményekben”. A mai régészeti gyűjteményekben helyet foglaló tárgyak nemcsak egyedileg, hanem összességükben is információhordozók.
A tudományág változása és a régészeti tárgyak muzeológiai nyilvántartása
A régészeti tárgy és annak lelőkörülményei képezik azt az eredeti forrásanyagot, amelynek átértékelése a tudományág fejlődésével folyamatosan változik. Ezt a fejlődést, változást a régészeti tárgyakat érintő törvények megítélései és a leltározások szabályzatainak változásai is mutatják.